A kiállítás szerdán 19 órakor nyílik.
Aknay Csaba munkássága szorosan a portré műfaja köré szerveződik, pályáját végigkíséri a művészi igényű emberábrázolás. Jellemző rá a projektszintű gondolkodás. Az egészen nagyívű, több évet és száz képet felölelő aktportré anyagtól jutott el a kisebb, kompaktabb, személyesebb jellegű sorozatokig.
Pályájának kezdeti szakaszán az alkalmazott és művészi munkák stílusa
markánsan szétvált, mára azonban a különbség elenyésző, mindkét
publikálási formában megtalálja az önkifejezés releváns módját. Alkalmazott munkáiba és publikációiba fokozatosan szivárogtak át a művészi fotográfiáira jellemző stílusjegyek. Aknay Csaba sajátosan eszköztelen és keresetlen stílusa, feszes, de sosem mesterkélt, geometrikus kompozíciói összetéveszthetetlenné teszik képeit.
Véleménye szerint a „legallyazott” látványvilág és a tény, hogy modelljeit a lehető legkevésbé instruálja, adják meg képei egyedi ízét. Alanyait szinte piedesztálra emelve ábrázolja képein, amelyek saját maga portréi is egyben.
Legújabb, Past Perfect című sorozatában egy újabb lépéssel kerül
közelebb a lehető legletisztultabb fogalmazásmódhoz és a lehető
leghitelesebb emberábrázoláshoz. Eközben eddigi témáinál jóval kevésbé
látványos, ám számára sokkal fontosabb problémakört, az elveszett
emberi kapcsolatokat kutatja.
Pályájának kezdeti szakaszán az alkalmazott és művészi munkák stílusa
markánsan szétvált, mára azonban a különbség elenyésző, mindkét
publikálási formában megtalálja az önkifejezés releváns módját. Alkalmazott munkáiba és publikációiba fokozatosan szivárogtak át a művészi fotográfiáira jellemző stílusjegyek. Aknay Csaba sajátosan eszköztelen és keresetlen stílusa, feszes, de sosem mesterkélt, geometrikus kompozíciói összetéveszthetetlenné teszik képeit.
Véleménye szerint a „legallyazott” látványvilág és a tény, hogy modelljeit a lehető legkevésbé instruálja, adják meg képei egyedi ízét. Alanyait szinte piedesztálra emelve ábrázolja képein, amelyek saját maga portréi is egyben.
Legújabb, Past Perfect című sorozatában egy újabb lépéssel kerül
közelebb a lehető legletisztultabb fogalmazásmódhoz és a lehető
leghitelesebb emberábrázoláshoz. Eközben eddigi témáinál jóval kevésbé
látványos, ám számára sokkal fontosabb problémakört, az elveszett
emberi kapcsolatokat kutatja.