A 2002-ben Munkácsy-díjjal kitüntetett festőművész a magyar avantgarde művészet konstruktivista, szürrealista vonulatához tartozik, a szentendrei Vajda Lajos Stúdió alapító tagja.
Kötődése Szentendréhez, a szentendrei művészethez, művészekhez nyomon követhető képeinek kompozíciójában, színeiben, motívumaiban. A nagy elődök (Vajda, Barcsay, Deim) nyomán egy sajátos, egyedi formavilágú, a szemlélő számára különleges esztétikai, vizuális élményt nyújtó képi világot hozott létre. Képeinek határozott, fegyelmezett kompozíciós rendje nem mond ellent annak, hogy képeiben nyíltan és barátsággal fordul az emberek felé, egyfajta nyugodtságot sugallva feléjük. Mindezt természetesen teszi, hiszen viszonylag nagyszámú műveiben minden a helyén van, attól függetlenül, hogy éppen melyik korszakában készültek. Vissza-visszatérő motívumai (ház, ablak, angyal, bábu, kereszt, rovásjelek stb.) az alkotásokban értelmezhető, emblematikus jelrendszerré állnak össze. Az öröm és bánat, a jó és a rossz a jelképek konstruktív, szürrealista, expresszív használatával a nézők szeme láttára áll össze képpé. (forrás: Pécsi Galéria honlapja)
