„Érzelmileg telített festményein házfalak, épületsorok, dombok és a facsoportok, mintegy színpad díszletei fogják körbe a történések madártávlatos tereit. A „megfestett” szereplők rendszerint a képek alján csoportosulnak, vagy magányosan bolyonganak, ablak mögé rejtőznek. Sajátos látásmódja, képi világa elemeivel a gyermekkor kedves színtereit, emlékeit és élményeit hozza vissza az idő mélyéből. Gyökerei valóságosak, de a festményeken álomszerű, a mesék és látomások sajátos szemléje elevenedik meg. Kötődésének erejét jelzi, hogy bármely tájon ragadja meg egy motívum, azt a műterembe megtérve, „hazaivá” stilizálva festi meg..” (Részlet Salamon Nándor írásából)