A Nextart Galéria terében ezúttal nem hagyományos festmények, hanem Albert Ádám konceptuális indíttatású munkái, a művész által rendezett, technikailag is gondosan előkészített kiállítás kerül bemutatásra. Albert Ádám képgrafikusként (MA, majd DLA) végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, korábban bölcsészként történelmet, illetve kulturális antropológiát is hallgatott. 2007-ben a közép-európai művészek körében meghirdetett Essl Award fődíjasa volt. Munkáiban a városi információs felületek hagyományos hordozóit és helyszíneit újabb, szokatlan művészeti médiumok (zománctábla, világító doboz) alkalmazásával értelmezi át. Hétköznapi tárgyak, eszközök, jelek bevonásával célja a képzőművészet és a hétköznapok közelítése, élet és műalkotás különállásának felszámolása.
A közvetlen hatás érdekében az alkotáshoz szükséges eszközöket is a néző elé tárja, az alkotás folyamatát, eszközeit is ábrázolja. Képalkotó figyelme a művészet mibenlétére, a műalkotás létrehozásának tárgyi összetevőire irányul. Gyakran éppen a művek megalkotásához használt eszközök speciális rendszerben történő megjelenítése hozza létre művein a struktúrát, a műtárgyat.
„Albert Ádám a jelentés analitikus mérnöke. Már korábbi művei is – amelyek a művészetet bemutató intézményrendszer határán, még inkább azon kívül léptek működésbe – egy olyan konceptuális alkotásmódról árulkodtak, amely során a művész, miközben maga is művészetet hoz létre, arra a folyamatra reflektál, amiben a mű, nem csak mint dolog, hanem mint a „művészet” jelentésének absztrakt hordozója jön létre.
Laboratóriumi street-artként is értelmezhető zománctábláinak egyik fő kérdése a művészetként való bemutatásra vonatkozott: a mű helye, institucionális pozícionáltsága miként befolyásolja a befogadó kondícionált látását? Mi különböztet meg két formát egymástól – a művészetet a nem-művészettől – akkor, ha ugyanazok a hordozófelületeik és ugyanabba a szövetbe ágyazódnak be? A (művészet, mint) jel képes-e egy önmagán túl levő jelentés felé mutatni?…” (Fenyvesi Áron)