A most bemutatásra kerülő festményeken illetve rajzokon a művész életét meghatározó személyek portréi, az orosz rendőrségen dolgozó édesapja, katonák, művészek, média közszereplők vannak. Művei gyakran nosztalgikusak, egy elhasználódott, sokat forgatott régi fotóra emlékeztetnek; a fekete-fehér felületükre festett színes vonalak pedig a gyerekrajzok ártatlanságát idézik. Olyanok ezek a képek, mint a múltba történő utazások, egy-egy precízen megrajzolt, pontosan előhívott arc kerül szembe az azt körülvevő elmosódott kerettel, azokkal emlékekkel, amiket már képtelenség pontosan felidézni. Ez az szinte játékos ellenpontozás a nézőben is gyakran a „mintha” érzését kelti, hiszen mindnyájunknak ismerősek ezek az arcok valahonnan, és ismerős az a pillanat is, amikor „majdnem” emlékszünk rá, de aztán mégsem sikerül pontosan meghatároznunk, hogy honnan is.
