Álom- és ébrenlét terei – ez is lehetne a fiatal festő első egyéni kiállításának címe. Mayer Hella idén végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Szakán Szabados Árpád növendékeként, de Stockholmban is tanult festészetet. Évek óta Svédországban él, de rendszeresen látogatja szülőhazáját. Ez a kétlakiság, a sokféle hangulat, hatás megélése, gazdagsága érződik többrétegű képein, pontosabban az a kettősség, amit a vándorlás és a megtérés jelent számára – erről szól szobabelső-sorozata, az otthonról, mely szerinte „megnyugvás, elcsendesedés kényeztető helyszíne, az álomé, egy másik dimenzióé.”
Az álom és a tér kulcsszavak Hella festészetében. Színes fapáccal festett álom-sorozatán saját belső élményét meséli el. Különös, meseszerű történetek, szürreális terek váltakoznak leheletfinom, mégis erőteljes felületein. „A történet illanó és lehetetlen. Őriztem a percekkel együtt, amíg álmodtam. Feloldódás és eltűnés éppoly szerves része a történetnek, mint az ábrázolt események. A többi képemmel ellentétben itt többnyire csak figurák vannak, semmi más. Sziluettszerű, romantikus és mesés figurák.”
Legújabb vidámpark-sorozata tobzódik a színekben, a játékos elemekben, mely mozgalmasságot visz halk álomvilágába. „A csönd és a lendület egyszerre uralkodik. A képeim legtöbbször néptelen helyeket ábrázolnak. Én nem magánnyal azonosítom ezt a néptelenséget, hanem felkészüléssel a jövevény fogadására. Megfestem a szobát, a parkot stb. és teret adok kedves fantáziafiguráimnak a cselekvésre. Egy lakójuk vagy látogatójuk már akad: az, aki a kép előtt áll (vagy a festő, vagy a néző). Oldalról beléphet valaki más is. Megtörténhet, hogy a kép mégis népes: hinta alján, asztal alatt, függöny mögött valaki bujkál. De ha mégis magányt sejtenének, az sem baj. A kép rólam szól addig, amíg én állok előtte. Utána már a következő nézőről szól.”