1929-ben egy álmot követve két törékeny asszony indult el gyalogosan Indiába. Egy kevéske pénz és hatalmas elhivatottság volt mindenük. Szerencsés véletlenek sorozata folytán jutottak el álmaik országába, amely nem csak tárt karokkal, de rengeteg festenivalóval is várta őket. Festészetüket a spiritualitás, az indiai vallásosság iránti rajongás hatotta át. Nem kisebb személyiségek kerültek vásznaikra, mint Mahátmá Gándhí, a „Nagy lélek”, a Nobel-díjas költő Rabindranath Tagore, a Nehru család több tagja vagy a dalai láma. Fordulatos életük során festett több ezer képből az Iparművészeti Múzeum a Múzeumok Éjszakáján nyíló kiállításán a szülővárosuk, a nagykanizsai Képzőművészetek Háza és a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum anyagából mutat be egy válogatást. Brunner Erzsébet és édesanyja a magyar festészet ismert alakjai. Művészetük a nagy népszerűségnek és ismertségnek örvendő, Hollósy Simon-féle festészeti iskolában gyökerezik, s a 20. századi misztikus festészeti hagyományhoz kapcsolódik. Brunner Erzsébet 1910-ben született Nagykanizsán. Édesapja Sass (szül. Brunner) Ferenc festőművész, Hollósy Simon tanítványa, édesanyja, Sassné Farkas Böske, szintén festőművész, művésznevén Mrs. Sass Brunner. A szülők több hazai és külföldi kiállításon vettek részt (Nagykanizsa, Bécs, Nemzeti Szalon stb.) Anya és leánya 1929-ben hagyták el Magyarországot, és 1930-ban érkeztek Indiába, ahol Rabindranath Tagore sántinikétani egyetemén – a modern indiai művészet és szellemi élet fellegvárában — töltöttek két évet, majd végérvényesen Indiában telepedtek le. Ázsiában és az Egyesült Államokban is utaztak, kiállítottak. Indiában részei voltak a szellemi-spirituális élet legbelső köreinek, s társaságukhoz tartoztak a kor ismert személyiségei, akiket képeiken is megörökítettek. Delhiben 1950-ben gyűjteményes kiállításuk nyílt. Az édesanya, Sass-Brunner Erzsébet 1950-ben halt meg, a himalájai Nainitalban van eltemetve. A kiállítás néhány jellegzetes munkájukon keresztül Sass Brunner Erzsébet és lánya Brunner Erzsébet festészetének sokszínűségét és hosszas indiai tartózkodásuk alatt kialakult jellegzetes témaköreit mutatja be. Sass Brunner Erzsébetet kezdettől vonzották a spirituális témák és 20. század elején nagy hatást gyakoroló életreform törekvések. Tájképein a nagybányai természetelvű festészet és a szecesszió dekoratív szemlélete az uralkodó, de lányával együtt alkalmazta a posztimpresszionizmus különböző technikáit is. Brunner Erzsébet termékeny művészetének egyik elsődleges ihletője az indiai vallásosság, hiszen ő maga is buddhistaként élt. Mindemellett számos tájkép és portré is szerepel alkotásai között. A kiállítás középpontjában Sass Brunner Erzsébet szinte teljes egészében kiállított Buddha-sorozta áll, melyhez témájában kapcsolódik lánya „Kék Buddha” című festménye. A tárlaton több mint 30 db olaj, illetve olajtempera és néhány temperafestmény látható. A festmények főként a spirituális témájúak, de bemutatunk néhányat táj- és életképeik, valamint portréik közül, utóbbiak között szerepel a híres Gandhi portré is.
