Az első happening (Az ebéd. In memoriam Batu kán, 1966) megrendezésével Magyarországon is
megjelent az akcionizmus gyakorlata, amely mai távlatból szinte fölmérhetetlen elméleti és
gyakorlati paradigmaváltást jelentett a festészet dominanciájára épülő, 1956 utáni művészetben.
A happening egyik szervezője és résztvevője, Altorjay Gábor költő a hagyományos művészeti
intézményrendszeren kívül, a modernizmus valamennyi alakváltozatát elvetve, közvetlenül a
nemzetközi kortárs művészetbe akart bekapcsolódni, amikor a happening és a fluxus „kelet európai”
variánsának a létrehozására törekedett. Ennek a nemzetközi szinkronitásnak a tudatában, közvetlenül
a happening megrendezése után levélben fölvette a kapcsolatot a kortárs akcionizmus képviselőivel,
Wolf Vostellal, Dick Higginsszel és a cseh teoretikus Jindich Chalupeck-vel.
Az első akciók megrendezését követően azonban, a happening jelenségtől ideges kultúrpolitika rendőri
apparátusának nyomására, 1967 őszén Altorjay Nyugat Németországba emigrált, így több terve – az
első fluxuskoncerté is -, megvalósulatlan maradt.
Németországban Altorjay Gábor azonnal és szervesen bekapcsolódott a leginkább Wolf Vostell
nevével jelzett avantgárd akcionista mozgalomba. Miután megismerkedett a Hans Sohm műgyűjtő
körébe tartozó művészekkel, számos közös akcióban vett részt Jörg Immendorffal és tanítványaival,
valamint Bazon Brock-kal, Mauricio Kagellal, Joseph Beuys-szal és másokkal. 1968-ban csatlakozott a
Vostell által alapított Kombinat 1 nevű kommunához és kiállítóhelyhez, melyeknek társadalom- és
intézménykritikus működését 1968 szélesebb eseménytörténete határozta meg. Altorjay 1967 és 1970 között megvalósult képversei, akciói és objektjei ennek a kontextusnak megfelel.en a művészet kanonikus intézményei (documenta, kölni vásár) és a társadalom kapitalista berendezkedése elleni, 68-as kritikai lendületet hordozzák.
Az acb galéria kiállítása Altorjay Gábor Magyarországon még be nem mutatott, 1967 utáni szubverzív
műveiből nyújt, a mai kortárs művészet kritikai tendenciái számára is jól reflektálható válogatást, a mellett hogy nem titkolt célja a művek és az életmű folyamatszerű újrapozicionálása a művészettörténeti kánonokban. Altorjay németországi tevékenysége szervesen következett a fluxushoz való kapcsolódás magyarországi gyakorlatából, ami a folytonosságot jelezve, egyes művek (pl. Sakk befőtt, Kényelmetlen) reciklálását is jelentette az új környezetben. A magyarországi elszigeteltségből való kiszakadás, az eleven, működő kortársi közeg inspirációja ugyanakkor egy új
nyelv kialakulásával járt együtt, amely a technikai eszközök használata és a politikai szimbólumok
kisajátítása mellett a politikai akciók eszköztárát emelte be a művekbe. Erre a működésre nyújt példát a kiállításra rekonstruált, 1970-es Elektrosokk automata, a „politische kunst” tendenciájába tartozó environmentje.
Stuttgartban és Kölnben Altorjay gyorsan adaptálódott a művészet és a politikai cselekvés közötti
határokat elmosó 1968-as programhoz, amely köré a műveket válogattuk. Erről árulkodik a La Strada című objekt és fotó (a hozzá tartozó filmfelvétellel együtt), amely egy politikai tiltakozó akció során keletkezett, ahol a citromdarab eredetileg a rendőrségi könnygáz semlegesítésére szolgált. Vagy az első németországi kiállítására (1968) készült kis objektek, mint a kritikai marxizmus korabeli diskurzusaira reflektáló Anti-Apotheke Bakunyin. A lépték- és kontextusváltás ellenére ugyanakkor Altorjay nem feledkezhetett meg a mindent meghatározó, hidegháborús nagyhatalmi rivalizálásról,
amelyben a felek azonos mérték. repressziója, gazdasági és kulturális területen folytatott harca érvényesül. Plakátján az amerikai és a szovjet szimbólumok szintézise – bár előre nem látott módon – a jelenben új kritikai hangsúlyokkal bővül.
Kurátor: Kürti Emese