„Becsvágy a halála a gondolkodásnak” –mondja Wittgenstein. Gerber Pál kisméretű falapokra festett traktátusai egyikével kapcsolatban megjegyzi: „rózsaszín nyakkendőt sem viselnék” a képen egy lezárt bőröndöt látunk, amelyből kikandikál egy rózsaszín nyakkendő, a mű címe: Becsvágy. Ez a summás kijelentés jól jellemzi a művész legújabb – a Ludwig Múzeumban megrendezet tavalyi életmű kiállítását követő – egyéni tárlatának anyagát, ahol a rá jellemző módon objektek, festmények, fotóidézetek és szövegművek bevonásával rendet rak a művészet körül. Azaz továbbgondolja és aktualizálja azt a magyar neoavantgárdra is jellemző művészeti alapgondolatot, koncepciót, miszerint: „megmutatható-e a kimondhatatlan?”. Gerber mindezt felszabadultan, a lét elviselhető könnyűségével teszi, fenyőfából készült sematizált seprűvel söpör a művészet jelszerű oltára körül. A mégoly komoly kérdésekre is megfogalmazott játékos, ironikus válaszaival értekezik a művészet jelenkori helyzete fölött. Kiállításán nagy figyelmet szentel a falakon megjelenő, értelmezést segítő verbális jelzések, címek vizuális nyelvvé formálására, mondhatni mérlegre helyezi a szó és a kép súlyát. Bevallása szerint a művészet sajátja, hogy olykor lehúz, máskor katartikus magasságba felemel.
