A Szellemkép Szabadiskolában portré-kurzust vezető Zátonyi Tibor ugyan tanára volt Rajcsányi Artúrnak, ám – noha Rajcsányi hivatkozott egy Zátonyi-műre a diplomamunkájában – sokáig nem ismerték egymás tevékenységét, művészi kifejezésmódját igazán. Rajcsányi Artúr csak a fotografus.hu alapítványnál végzett munkája során került újra kapcsolatba egykori tanára munkáival. Ez volt az egyik kulcsmomentum abban, hogy a hagyományos tanár-diák viszony baráti kapcsolattá változott kettejük között, hiszen Rajcsányi ekkor szembesült azzal, hogy milyen párhuzamok vannak a látásmódjukban, képi világukban, fotográfiai gondolkodásukban. Mindez hol a témaválasztásban, hol a képek komponálásában, hol pedig azok gondolatiságában jelentkezik – időnként teljesen direkt módon, másutt árnyaltabban. Bár a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben megrendezésre kerülő kiállítás vezérfonalát ezen analógiák – mindezidáig elmaradt – felmutatása adja, a tárlat látogatói nem csak az egyértelmű hasonlóságok alapján összeillesztett műpárokkal találkozhatnak: mindkét művész bemutatkozik olyan autonóm alkotásokkal is, melyek eddig kiállítási környezetben még nem voltak láthatóak.
