Hogy lehet a láthatatlan világot lencsevégre kapni?
Kik azok akik abban a világban laknak?
A láthatatlan világ vajon kívül van rajtunk, vagy inkább bennünk van? Mit veszünk mi észre ebből a világból?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel Kemenesi Zsuzsanna képei kapcsán a nézőben. Kemenesi eddig is jó viszonyban volt a láthatatlan világgal, de most a tündérek világába merészkedett.
Érdemes az új munkáit összevetni a régebbiekkel, melyeken ugyancsak a hiány, az ott-nem-levés volt a meghatározó.
Az „Angyalok és Tündérek” anyaga egy sajátos összefoglalása az eddigi, ilyen jellegű munkáknak, egy sokkal explicitebb fogalmazás és ilyenkor ez ember mindig arra gondol, hogy egy keresési irány lezárása is egyben. Hogy ez így van-e, arra persze csak az idő tud majd válaszolni, de azt minden érdeklődő megtapasztalhatja, hogy ezzel az anyaggal Kemenesi Zsuzsanna egy újabb területen kezdett el dolgozni. Képei azért foglalnak el sajátos helyet a kortárs magyar fotográfiában, mert egyszerre sugározzák a lét feletti örömöt és valósítanak meg nagyon szubtilis művészi minőséget. Ez a fajta megközelítés pedig ritkán érhető tetten.
