Anna B. Wiesendanger Bázelban élő képzőművész számára a vizuális gondolkodás legalapvetőbb formája a rajz. A fekete-fehér képek az egyszerűnek tűnő médium ellenére érzéki kifejező eszközzé válnak: egyrészt a legkülönbözőbb méretekben készülnek az A4-es rajzlaptól az egész falat betöltő, többrészből álló munkákig, másrészt a különféle anyagok – akril, guache, tus, kréta – használata, az eltérő tulajdonságú fekete pigmentek miatt különféle felületeket (selymest, bársonyost, vagy lakkszerűen csillogót) eredményez.
Művészetének egyik vonulatában a képzőművészet egyik klasszikus és kedvelt témája, a fürdőzés motívuma áll. Az antik mítosz, Diana és Akteon történetének feldolgozása a művészettörténet különböző klasszicizáló korszakai számára az ábrázolás sokféleségének ( a női test szépségének felmagasztalása vagy a leselkedés aktusának burkolt erotikája) lehetőségét nyújtotta. Wiesendanger 2006-ban, a Kisteremben is bemutatott Bad der Diana /Diana fürdője című rajzsorozatában e történetet – festészeti előképeinek hatására – rendhagyó módon transzponálja saját fürdőszobájának falai közé, melyben a tárgyak, az egymásra rajzolt kontúros fürdőszobai csövek, csapok, szárítóállványok, lámpák és persze figurák a felhalmozás következtében jellegzetes módon strukturált ornamentikává absztrahálódnak, így a folyóvíz és a csőrendszer a hálózat metaforájaként értelmezhető. A fürdő és fürdőzés tematika lehetőségét továbbgondolva most kiállított 2009-es szénrajzai nélkülözik az önreprezentáció erőteljes mozzanatát egy intimebb és nosztalgikus hangulati elem ellenében, 2006-ban készült Víz és Város című sorozataiban pedig a vízparti város ipari-strukturalista mintáinak művészi megfogalmazása történik.