Lamazares nemzetközi szinten is ismert és elismert munkái a leghagyományosabb értelemben vett festészet világát ragadják meg. Műveiben a képet alkotó anyag nem rejtőzik el: a karton, a faállvány, az ezeket összetartó szögek, mind az alkotás „segédeszközeiként” és annak témájaként jelennek meg. Műveiben szuggesztív tézist fogalmaz meg: hagyja, hogy aki festményeihez lép, az a kicsiben, az alig jelenlévőben, az alázatosban, az általában észrevétlenben, meglelje mindazt, ami számára világot rengető lehet.
„Azért festek, mert a kezeimnek szükségük van arra, hogy álmot lássanak és eltáncolják őket (…) őszintén hiszem, hogy sokan vagyunk, akiknek szükségünk van az álmokra. Nekik festek, és magamnak.” – vallja az 54 éves művész, akit a kortárs spanyol festészet egyik legjelentősebb képviselőjeként tartanak számon.
A művész közel 20 db ipari festékkel illetve vegyes technikával kartonra és fára festett műve kerül Budapestre a gyűjtemény kurátora, Javier Sanz Fuentes válogatásában. A képek Lamazares 1983 és 2003 közötti alkotói korszakába engednek betekintést.
Antón Lamazares 1954-ben a spanyolországi Galícia tartományban, Lalínban született. A hetvenes években jó barátságba került olyan festőkkel, mint Laxeiro és Manuel Pesqueira, akik nagy hatással voltak művészetére. Köreikbe tartoztak Alfonso Fraile és Santiago Armón festők és Carlos Oroza költő. Az Egyesült Királyságban, Hollandiában és Franciaországban tett utazásai során Vincent van Gogh, Paul Klee és Joan Miró művészetét elmélyülten tanulmányozta, majd a nyolcvanas évek végén Isztambulba utazott, ahol a görögkeleti templomok voltak rá nagy hatással. Kapcsolata a görög ikonográfiával alapvető fontosságú lett későbbi ciklusában, amely során a fa kiemelt festészeti eszközévé vált.