„2009 májusában operatőrként szerződtem egy Izraelben forgatásra kerülő dokumentumfilm stábjába. Amikor felajánlották ezt a munkát, úgy tekintettem, mint egy esélyt arra, hogy első ízben valóban kapcsolatba kerüljek Izraellel. Mivel sem barátaim, sem családtagjaim nem élnek ott, így annyit tudtam az országról, amennyit a hírekből hallottam, miközben követtem egy olyan konfliktus végtelen történetét, amelyet nincs esélyem megérteni. Ezért úgy döntöttem, kihasználom a lehetőséget arra, hogy megalkossam a saját véleményemet, azokra az élményekre alapozva, amelyeket a helyiekkel való találkozások, a munka során szerezett tapasztalatok hozhatnak ilyen rövid idő alatt, kiegészítve azzal a kevéssel, amit a történeti és vallási háttérből tudok. Az biztos volt, hogy egy kívülálló szemével fogom nézni Izraelt.” (C. L.)
Cedric Larviore ezzel a kiindulással látott hozzá a fotózáshoz Izraelben – amely a részletekben való alámerülés helyett inkább nagy volumenű, nyugodt, gyönyörű képek sorát hozta, amelyek mindegyike mintha sok-sok látványt, jelentést, élményt és részletet foglalna össze, sűrítene magába. Ez a látásmód jellemzi a fotós Kelet-Európáról készült munkáit is.