drMáriás új alkotásaihoz
Az arc és vonásai a lélek rajza, a személyiség konstrukciójának a tükre, álarc, díszítő vagy csúfító dekoráció, nyers hús, az idő és az erő, a fent és a lent, a mennyei és a pokoli tükrét tárva elénk örök változásában.
Az arc a lélek barikádja, amely a fájdalmat, a félelmet, a reményt, az álmokat és az ismeretlent teszi megfoghatóvá önmaga által.
Az arc önálló életet él magába zuhanva és felemelkedve, mindvégig önmagán keresztül szemlélve a világot, mint saját maga vágyott tükrét.
S míg önmagában tükröződik, önmagából építkezik, önmagát eszi, issza, látja és rombolja, a lélek hangját halljuk megszólalni benne, amint sikolt, suttog, ordít, kacag vagy meditál, hogy magát és a világot jobban láthassa és megmutathassa.
Az önmagukban tükröződő arcok olyanok, mint a kutak, amelyek önmagukba néznek, s önmagukban elmerülve emelkednek az égbe.
A festő a lélek mélységeiben öntudatlanul kutatva hozza felszínre egy-egy megélt pillanatnak az időtlenben felvillanó képét önarcképként.
