A Városligeti Csónakázótó tíz éve már otthont adott egy hasonló produkciónak, akkor magyar művészek alkotásait másfél hónapig láthatta a közönség a tavon. A mostani kiállítás az akkori produkció nyomán, részben ugyanazok szervezésben (Jerger Kriszta kurátor, Bodó Katalin szervező), de a Szépművészeti koordinálásában, nagyobb léptékű, nemzetközi projektként valósul meg, a már uniós források segítségével megújult helyszínen.
A Szépművészeti Múzeum gyakran vállalkozik kortárs kiállítások szervezésére, annak ellenére, hogy elsősorban a klasszikus képzőművészet gyűjtő és bemutatóhelye. Egy ilyen léptékű nemzetközi bemutató szervezése azonban nem mindennapi esemény az intézmény történetében. Azzal, hogy a múzeum kilép a falai közül, olyan ritkán adódó lehetőséghez juthat, amelynek köszönhetően az ország, sőt talán egész Európa kortárs művészet iránt érdeklődő közönségének a figyelme az intézményre irányulhat.
Nem egy alkotó közülük éppen azokra a problémákra keresi a választ, amelyek napjainkban talán a legégetőbbek: El-Hassan Róza roma kosárfonókkal együtt készített Felkiáltójele, Tea Makipaa Atlantisza, Daniel Knorr beton hóembere, Jíři David hatalmas vakvezető botja mind a századelő súlyos, megoldatlan problémáit tárják elénk.
A múzeum a kiállítás ideje alatt számos kísérőprogrammal kívánja majd emlékezetesebbé, vonzóbbá tenni a kiállítást, a vízen felállított színpadon zenés produkciók egészítik ki a nem mindennapi látványt.