A vidékről való gondolkodást a felvilágosodás óta két, egymástól radikálisan eltérő nézőpont határozza meg. Az egyik szerint a város ,,a történelem valódi közege”, melynek forradalmi érdeme, hogy a falut uralma alá hajtotta. A másik, romantikus szemlélet a vidéki életben a ,,tiszta forrást” véli felfedezni. Míg más országokban ezt az alapvetően retrográd ellentétet sikerült meghaladni (pl. kibucok vagy önfenntartó ökofarmok), addig Magyarországon még mindig ez a két megközelítés határozza meg az e témával kapcsolatos közbeszédet. Ezt a kétpólusú megközelítést szeretnénk árnyalni. A mindennapi élet tapasztalatai teljesen más mintázatok mentén rendeződnek a kistelepülések, kisközösségek valóságában.
A vidéki létről való gondolkodásunkat a személyes tapasztalatok mellett a tömegmédiumok, ismerőseink és más források is befolyásolhatják, így aligha vállalkozhatunk arra, hogy teljes képet adjunk a vidéket érintő kérdésekről. Így az Átgondolatlan viszonyok is inkább kíván problémákat felvetni, vitát indítani, mint objektívnek gondolt igazságokat kinyilatkoztatni.
A felkért művészek személyes élményeik feldolgozásával olyan krtikus nézőpontra helyezkednek, mely a nézőt is saját vidékképének átgondolására késztetheti.
