Sigmar Polke és Georg Baselitz mellett Gerhard Richter egyike a ma nemzetközileg legismertebb német képzőművészeknek. Ezen a kiállításon a közönség az ifa (Instituts für Auslandsbeziehungen) programján belül megrendezett kortárs monografikus kiállítás-sorozat folytatásaként egy olyan válogatást tekinthet meg, amelyet a művész maga állított össze alkotásaiból. (…)
A Richter által összeállított válogatás voltaképp egy retrospektív in nuce: 27 alkotásán keresztül betekintést nyújt Richter szinte valamennyi alkotói periódusába, a 60-as évek fotó alapú festményeitől kezdve a 80-as és a 90-es évek absztrakt munkáiig. Az ifa kiállításán ugyanúgy megtaláljuk a történelmi eseményekkel szembesítő műveit – ebben a témában minden bizonnyal csúcsteljesítményt jelent a közismert 1977. október 18. ciklus, amelyben Gerhard Richter a Vörös Brigádok Frakció stammheimi börtönben büntetésüket töltő tagjainak halálát tematizálja -, mint az 1999-es Fekete, piros, arany című képének egy változatát, amelynek eredetijét a festő a berlini Reichstag épületében működő német parlament számára készítette.
Gerhard Richter különböző motívumok, stílusfelfogások és művészettörténeti idézetek mögött húzódó egyetlen nagy témája a művészet maga, amelynek nyelvezetét és eszközeit látszólag heterogén alkotói fázisaiban újra és újra megkérdőjelezi. Ebben az a bizalmatlanság tükröződik, amelyet a művészet stilisztikai és tartalmi kötöttségei iránt táplál, és amelynek gyökerei személyes sorsában rejlenek. Richter 1961-ben Drezdából Düsseldorfba költözik. Ezáltal megváltozik nemcsak társadalmi és politikai, hanem a művészeti környezete is. Düsseldorfban az NDK szocialista realizmusának festészeti hagyományai helyett a késői informel festészettel és a korai pop arttal szembesül. Ebből a váltásból kifolyólag mindig kételkedik abban, hogy a művészetben lehetséges bármiféle bizonyosság vagy végleges kijelentés. A művészetet mint cselekvést értelmezi, mint a ma valóságának keresését. (…)
(Ursula Zeller Köszöntője a kiállítás katalógusában)