A Néprajzi Múzeum több mint száz évvel alapítása után, 1974-ben kezdte meg több évig tartó költözését a Kossuth térre, a Magyar Nemzeti Galéria helyére, az egykori Igazságügyi Palotába. A reprezentatív bírósági épület múzeumi célra való átalakítása már az 1950-es években, a terek teljes átalakításával megkezdődött. A Néprajzi Múzeum az épület legkarakteresebb tereinek, építészeti elemeinek, megmaradt berendezésének megőrzését tekintette egyik legfontosabb feladatának, miközben a folyamatosan változó múzeumlátogatói igényekhez igazodva el kell(ett) végeznie a szükséges átalakításokat, változtatásokat. A látogatóbarát, modern múzeumi tér kialakítása minden, még a múzeumi célra épült 19. századi épületben is szükséges, és komoly, akár az egész épület arculatát megváltoztató átalakítások nélkül megvalósíthatatlan (lásd Szépművészeti Múzeum, Nemzeti Múzeum fejlesztési tervei).
Átváltozások. Palotából múzeum
Átváltozások. Palotából múzeum című új időszaki kiállításunk az épület használatának történetén vezeti végig a látogatót. Az egykori Igazságügyi Palota tervrajzai, a Nemzeti Galéria időszakát megörökítő fotók és a Néprajzi Múzeum térhasználatának képei az épület nagyszabású architektúráját és titkos részleteit is megmutatják.A kiállítás csütörtökön nyílik az aula mögötti, újonnan átadott térben.
A Néprajzi Múzeum nyilvános múzeumi tereinek használatát alapjaiban gondolta újra és alakította át 2009-2010-ben. A megvalósítás során az épület több reprezentatív belső tere teljes egészében visszanyerte eredeti állapotát és funkcióját (bejárati előcsarnok), míg az új fogadótér kialakítása a 21. századi múzeumlátogatók igényeit szolgálja. Mindezek mellett – a komplex átalakítási programnak köszönhetően – az épület múzeumi funkciója az alkalmazott modern technikának köszönhetően sokkal hangsúlyosabb a központi reprezentatív terekben (a bejárati fogadótérben és a központi aulában elhelyezett, múzeumról szóló multimédiás programoknak köszönhetően).
Az átépítés (a tervezéstől a megvalósításig, az új terek berendezéséig) reflektorfénybe helyezte az épület építésének és használatának történetét. Ezért tűnt különösen izgalmasnak a viszonylag jól dokumentált építéstörténet mellett az épület több mint egy évszázados, de részleteiben alig ismert térhasználatának feltárása. A kiállítás három meghatározó időszak: a bíróság, a múzeum, azon belül is a Magyar Nemzeti Galéria és a Néprajzi Múzeum épülethasználatát mutatja be gazdag fotódokumentáció segítségével. A bemutatott fotók ugyanazokban a terekben, sokszor ugyanolyan beállítással készültek, ami látványosan sűríti a tér és az épület 115 éves átváltozásait.
