Gallusz Gyöngyi a kortárs magyar grafika egyik legképzetteb és leginvenciózusabb művésze. A sokszorosított grafikával is teljesen egyedi és személyes viszonyban van. A technika lényege adja meg neki azt a szabadságot mely a végtelen lehetőségből a csak rá jellemző kiválasztást lehetővé teszi. Rögzít, de határtalan marad. Az árnyék és fény között közlekedik. A kiállításon szereplő festmények, grafikák, fotók a sík–tér viszonyulásával, a térbeli formák síkon megjelenő vetületének („másának”) egyezéseivel és eltéréseivel foglalkoznak. Az azonosságot és az ezzel egyidejű másságot sorozatok (3-as variációk) illusztrálják. (A sorozatokat szinte a végtelenségig lehetne folytatni).
Az egyes sorozatokat összehasonlítva mindig más és más elem ismétlődik (azonos), illetve mindig más elem eltérő (változó). Az átalakulás oka a tér (forma) és a fény (napszak) változása. Ez a fényviszonyokban bekövetkező változás a sorozatok eltérő színében is megmutatkozik. A domináns (és egyben a sorozatokat is megkülönböztető) színek: a fekete, a szürke (fehéredésig), a rózsaszín és az arany. Ezek a színek egyrészt köthetők a napszakokhoz, de kapcsolat van köztük szellemi értelemben is. A kiindulópont mindig egy konkrét látvány, az eredmény egyben absztrakt és illuzionista.
A kiállításhoz katalógus jelenik meg.