Szegedy-Maszák Zoltán és Fernezelyi Márton 1995-ben találkoztak először, amikor informatikus és intermédiás hallgatók közti együttműködés lehetősége került szóba. Ez a korai kísérlet már példázza azt a máig tartó törekvést, mely a művészet és tudomány egyenrangú és inspiratív együttműködését tűzi ki célul. Ismertebb közös műveik még: a DeMedusator, az ExAltarcation, a Camouflage és a Point of view, a Smalltalk, az Aura, az Oculus Artificialis Teledioptricus 1.0.
A mostani kiállítás a 2003-ban az Aura – Műalkotás a sokszorosíthatóság kora után elnevezésű kiállításon bemutatott Aura című installációjuk tovább fejlesztése. Az alkalmazott interfész ezúttal egy – vetítővászonként is működő – asztal felületén tologatható, tükröző felületű fémbögre. A bögre körül értelmezhetetlen, kaotikus fények látszanak, melyek akkor válnak értelmezhetővé, ha a bögre hengerfelületén visszatükröződő-visszatorzuló képet szemléli a befogadó. A hirtelen háromdimenzióssá, tehát valószerűvé váló mesterséges környezetben a tükröző felületű bögre mozgatásával haladhat a látogató. A körkörösen kivetített kép követi a néző által irányított tárgy mozgását. Egységes ívet Szegedy-Maszák Zoltán és Fernezelyi Márton munkáinak nem a téma vagy megjelenítés, hanem a megismerés és jelentésalkotás igénye ad, egyszerre élve közben a technika kínálta lehetőségekkel és a művészet eszközeivel. Installációikban a befogadótól aktív figyelmet követelnek, és annak belátását, hogy amit látunk, az valóság, fényből.
Saját bevallásuk szerint: azért csináljuk az egészet, mert izgat annak a tapasztalatnak, élménynek a lehetősége, ami átélhetővé válik az installációban. Hedonista művészek, vagy ha tetszik hedonista tudósok vagyunk, kíváncsiak vagyunk, mi az ami létrejön majd a kiállítótérben, és persze élvezzük a vele való játékot is. A médiaművészet – ha van egyáltalán ilyen – Vidám Tudomány.