„..ősi időkben a magára eszmélt gondolkodás geometriailag tervezett piramisokat montírozott a valóságba, hogy meggyőződjön, gondolkodása valóban létezik. A képességével társtalanul létező ember csak akkor merte elhinni környezetében sehol nem fellelhető jellemzőjét, mikor materializált gondolkodását olyan nagyban szemlélhette, mint a hegyek.” (Erdély Miklós – Montázs)
Az ember, miután elhitte jellemzőjét, hogy gondolkodásával képes környezetét megváltoztatni, meg is változtatta azt –teljesen. Ez az átalakítás olyannyira sikeres, hogy az új mesterséges környezete nemhogy kiszorította az eredetit, hanem a széleinél felhalmozódott hulladék akkora hegyeket képez, melyek vetekszenek az emberiség legnagyobb építményeivel. Ezeket a hegyeket, azonban mintha nem szemlélné szívesen az ember, sőt mintha nem is venne tudomást róluk.
Az újra felhasználás ökonómiája –a hulladék felhasználásnak, még ha nincs is direkt öko-politikai felvetése, vagy egy ilyen felvetésre megoldást nem nyújt, akkor sem növeli, hanem csökkenti a szeméthegyeket azzal, hogy visszacsempészi az otthonokba vagy az intézményekbe az azokból kidobott dolgokat.
Halász Péter Tamás
