A nem európai civilizációkkal foglalkozó párizsi Branly Múzeum katalógusának bevezetője szerint „a maszkoknak fontos szerepe van a vadon (a természet) világa és a falvak szelídebb, emberi közege közötti kapcsolat helyreállításában. A maszkok átmenetet képeznek az avatatlan és a beavatott között, és félúton vannak az emberi és a természetfeletti között. Az afrikai maszk, egy földi létből származó, anyagban testet öltő túlvilági lény – képletes híd – a kultúra és a természet között.”
A néprajzi jelleget nem lehet elvitatni az ősi művészetektől, hiszen szakrális?rituális jelleggel készültek, s ez eltérést jelent a „grand art” nyugati világban definiált, művi, művészeti kontextusától. Ám melyik az a kortárs művész, aki lelke legmélyén ne arra vágyna, hogy műve csodálatot, áhitatot váltson ki nézőjéből.
A modern művészet autonóm, steril, művi vonulata természetesen (közvetlenül) nem kapcsolható a törzsi művészetekhez, ugyanakkor az alkotói szándék és a motívumkincs rokonsága mégis vizuális összehasonlításra inspirál.
Igyekeztünk az itt szereplő művészek, művek közül úgy válogatni, hogy egyfajta szubjektív „képletes hídat” keressünk az afrikai műtárgyak és kortárs magyar alkotók munkái között.
Kérjük, hogy kellő megbocsájtással, nyitottsággal és derűvel nézzék végig kiállításunkat.
AZ ESZELŐS ÉS A NYAKTÁMASZ (Kortárs alkotók és afrikai műtárgyak)
A kiállítást péntek este 6 órakor Gaál József festőművész nyitja meg. Performance: Magyar Mozdulatművészeti Társulat.
Mindmáig kényes tudományos kérdésnek számít, hol a határ a törzsi
művészet és a "grand art" között, mi a viszonyuk, milyen közös
kiállításon szabad őket bemutatni.
