Idén 120 éve született Escher Károly, és a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház Az ismeretlen ismerős c. kiállításával igazi fotószakmai eseménynek ad helyet, megemlékezve az évfordulóról. Az elsők közt volt Magyarországon, aki valóban képekben beszélt és képekben is gondolkodott.
Az ismeretlen ismerős c. kiállítás kurátora Albertini Béla fotótörténész, aki évtizedek óta kutatja Escher Károly soktízezer fotográfiából álló életművét. A Magyar Fotográfusok Háza 75 Escher képet állít ki: a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, a Gadányi Gyűjtemény és a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményének darabjait. A kurátor által rendezett kiállítás a múlt század ismert történelmi személyiségeit (Teleki Pál, József főherceg, Horthy Miklós), művészeit (Rippl-Rónai József, Bajor Gizi, Jávor Pál) állítja elénk, és más művészi igényességgel készült riportképeket.
KISLEXIKON
Összeállította: Dr. Albertini Béla, lektorálta: Dr. Ablonczy Balázs
Bajor Gizi; ered.Beyer Gizella (Bp., 1893. máj. 19. – Bp., 1951. febr. 12.): színésznő. Színművészeti Akadémiát végzett (1914). Egy évad kivételével (1924–1925) a Nemzeti Színház (1928-tól örökös) tagja volt. Kossuth-díjas (1948). Feltételezések szerint férje, Germán Tibor orvosprofesszor attól tartva, hogy feleségét halálos betegség fenyegeti, megölte, ő pedig öngyilkos lett. A művésznő egykori villájában van a Bajor Gizi Színészmúzeum (1952–).
Irod.: Escher Károly–Vajda Mihály: Bajor Gizi (1958); Liska Dénes: Zárt ajtók mögött. A Bajor-rejtély, (2001).
Bárdossy László, bárdosi (Szombathely, 1890. dec. 10.–Bp., 1946. jan. 10.): politikus. Állam- és jogtudományi doktorátust szerzett (1912). 1922-től diplomata, többek közt a londoni és bukaresti nagykövetség vezetője. Külügyminiszter (1941. febr. 4.–1942. márc. 7.); miniszterelnök (1941. ápr. 3.–1942. márc. 7.) Az ő miniszterelnöksége idején történt meg Magyarország hadbalépése a Szovjetunió ellen, bár a döntést Horthy Miklós kormányzó hozta. Népbírósági eljárás nyomán kivégezték.
Irod.: Bárdossy László a népbíróság előtt. Sajtó alá rend., bev. Pritz Pál (1991); Pritz Pál: Bárdossy László, (2001)
Biatorbágyi vasúti merénylet, 1931. szeptember 12-ről 13-ra virradó éjszaka, röviddel éjfél után, a német és osztrák területen a több hasonló tettet elkövető egykori katonatiszt és tanító, majd feltaláló és üzletember,Matuska Szilveszter felrobbantotta a Biatorbágy melletti viaduktot, amikor azon a Bécs felé tartó gyorsvonat haladt át. A merényletnek 22 halálos és sok sebesült áldozata volt. A gazdasági válság miatt egyébként is feszült belpolitikai légkörben a kormány szeptember 19-én kihirdette a statáriumot. Matuskát előbb az osztrák bíróság ítélte el, majd az ott letöltött büntetés után a magyaroktól kapott életfogytiglant.
Irod.: Buskó András: Vasútépítés, vasúti katasztrófák Biatorbágyon és Herceghalmon. In: Biatorbágy “ezer” éve. (2002); Vargyai Gyula: A biatorbágyi merénylet (2002)
Bordy Bella (Gyula, 1909. nov. 21. – Bp., 1978. jún. 28.): táncművésznő, balettpedagógus. Az Operaház balettegyüttesének tagja (1924–1965), magántáncosnője (1932-től). Filmekben és prózai szerepekben is fellépett. Bécsben balettmester volt (1965-től). Érdemes művész (1969).
Irod.: Körtvélyes Géza: Búcsú Bordy Bellától. = Táncművészet, 1978. 9. sz. [A Magyar Táncművészek Szövetsége búcsúztatója.]
Bukovinai székelyek: Bukovinában 1776–1786 között letelepült székelyek leszármazottai. Hazatelepítésükre a 19–20. század során több (esetenként eredményekkel járó) kísérlet történt. Így jöttek létre székely telepek az Al-Duna mentén, Erdélyben több helyen, illetve kivándorlásukkal összefüggésben Brazíliában és Kanadában is. Az utolsó ilyen hullámmal, 1941-ben a Bácskába került bukovinai székelyek a háború vége felé ismét kénytelenek voltak vándorútra kelni, döntő részük Tolna-megyében talált otthonra.
Irod.: Sebestyén Ádám: A bukovinai székelység tegnap és ma (1989); Foki Ibolya, Solymár Imre, Szőcs Zoltán (szerk.): Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához, (2000).
Cséry-telep: szemét- és hulladékgyűjtőhely a mai XVIII. kerületben. Cséry Lajos és fia, ifj. Cséry Lajos létesítette a 19. század végén. A Budapesten keletkezett szemetet, hulladékot Cséryék a telepre szállították, ennek érdekében vasútvonal is épült a gyűjtőhelyhez. A századfordulótól szemétfeldolgozó üzem is létesült, főként a csonthulladék feldolgozására. A szeméttelep a huszadik század elején sok szegény “guberáló” számára a létfenntartás lehetőségét jelentette.
Irod.: Budapest története a forradalmak korától a felszabadulásig. Szerk. Horváth Miklós (1980).
A csodálatos mandarin: pantomim egy felvonásban. Szövegkönyvét Lengyel Menyhért, zenéjét Bartók Béla írta. Ősbemutatója 1926. november 28-án volt Kölnben. Itthoni színrekerülését folyamatosan elhalasztották, így Bartók nem is láthatta művét Magyarországon. Az 1956 nyarán történt felújításon a Lakatos Gabriella (1927–1989) és Harangozó Gyula (1908–1974) vitte sikerre a darabot, mely nemzetközileg is széles körben elismert lett.
Irod.: Harangozó Gyula: Az új mandarin. = Táncművészet, 1956. 5. sz.
Ortutay Zsuzsa: A csodálatos mandarin. = Táncművészet, 1956. 6. sz.
Horthy István, vitéz, nagybányai(Pola, 1904. dec. 9.–Ilovszkoje/Szu., 1942. aug. 20.): politikus, Horthy Miklós fia. Gépészmérnöki diplomát szerzett (1928). Gyakorlati tevékenységet folytatott szakmájában, Detroitban munkásként dolgozott a Ford-gyárban. 1940-től a MÁV elnöke. Repülőgépvezetői képesítéssel is rendelkezett. 1942. február 12-én az országgyűlés kormányzóhelyettessé választotta. 1942-ben vadászpilótaként teljesített szolgálatot a keleti fronton. Szent István ünnepén röviddel felszállása után gépével lezuhant. Felesége, Edelsheim-Gyulai Ilona másféléves gyermekükkel maradt özvegyen.
Irod.: Olasz Lajos: A kormányzóhelyettesi intézmény története (2007)
Horthy Miklós, vitéz, nagybányai(Kenderes, 1868. június 18.–Estoril/Portugália, 1957. febr. 9.): tengerésztiszt, politikus. A tengerészeti akadémia elvégzése után különböző hadihajókon szolgált. 1909–1914 között I. Ferenc József négy katonai szárnysegédjének egyikeként közvetlenül a császár és király környezetében tevékenykedett. Több sikeres flottaakció vezetője az Adrián az első világháború alatt. Ellen-, majd altengernagy, az osztrák-magyar flotta utolsó parancsnoka. 1920–1944 között Magyarország kormányzója volt. 1944. október 16-án lemondott erről a tisztéről. 1944 októberétől Németországban, 1948-tól haláláig Estorilban élt emigrációban.
Irod.: Horthy Miklós: Emlékirataim (1990).
Jávor Pál; ered.Jermann (Arad, 1902. jan. 31. – Budapest, 1959. aug. 14.): színész. A Színészképző Iskolában nyert oklevelet (1922). Különböző színházak tagsága után 1935-től a Nemzeti Színház tagja volt. 1944-ben a nyilasok Sopronkőhidára hurcolták. Több mint hetven filmben játszott. 1946-ban elhagyta Magyarországot, kisebb filmszerepeket kapott az Egyesült Államokban és fellépett a magyar emigráció művészeti társulataiban. 1957-ben hazatért.
Irod: Egy színész elmondja… (önéletírás, 1946)
Bános Tibor: Jávor Pál (1978, 2000, 2001).
József, Ágost – Habsburg – (Alcsút, 1872. aug. 9. – Rain bei Straubing/NSZK, 1962. júl. 6.): osztrák főherceg, magyar királyi herceg. Hivatásos katonatiszt. 1918 őszén politikai szerepet vállalt; homo regiusként ő nevezte ki Károlyi Mihályt miniszterelnökké. 1927-től felsőházi tag volt. 1936–1944 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tisztjét töltötte be. 1944-től Németországban élt.
Irod.: A világháború, amilyennek én láttam (emlékirat, 1927)
Könyvnap (könyvhét): Supka Géza (1883–1956) író, publicista kezdeményezése nyomán 1929. május 13–20-án tartották meg először a könyv ünnepét Magyarországon. Supka így nyilatkozott erről: “Az évnek egyik napján […] az ország minden városában és falujában könyvnap rendeztessék, amely […] az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozza egymással, hogy ezen a napon egyszer egy évben a könyvírás és a könyvkiadás művészete is kimenjen az utcára.”
Irod.: Köves József: Könyvhetek krónikája: Az ünnepi könyvhét 75 éve, (2004).
Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) Katonai, majd társadalmi egyesület, 1918. november 30-tól működik, eredeti célja a tényleges és tartalékos tisztek megszervezése, érdekképviselete volt. Első elnöke Gömbös Gyula (1886–1936) – később miniszterelnök – volt. 1924 után főként sport- és lövészmozgalom szervezésével foglalkozott. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945 februárjában feloszlatta. Hivatalos lapja, a MOVE 1919 és 1944 között jelent meg.
Irod: Dósa Rudolfné: A MOVE. Egy jellegzetes magyar fasiszta szervezet 1918-1944. (1972)
Nagy Ferenc (Bisse, 1903. okt. 8.–Fairfax/Virginia, USA, 1979. jún. 12.): kisgazdapárti politikus, 1939-től parlamenti képviselő. Újjáépítési miniszter (1945. máj. 11.–1945. nov. 15.), miniszterelnök (1946. febr.4.–1947. máj. 31.), honvédelmi miniszter (1946. aug. 9.–1946. aug. 21.) 1947 tavaszán az MKP (a szovjet megszálló hatóságok és az Államvédelmi Hatóság segítségével) hamis módon köztársaság-ellenes összeesküvéssel vádolták meg. Ezért Svájcban töltött szabadsága idején lemondott a miniszterelnöki tisztségéről és többé nem tért vissza Magyarországra.
Irod.: Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött, (1990)
Országgyűlési választás, 1935 (Tura): az 1935.évi országgyűlési választáskor a hatályos választási törvénynek megfelelően a titkosság az országban részlegesen érvényesült. Turán nem. “…a titkos szavazást csak a székesfővárosban, a Budapest környéki kerületben és a vidéki törvényhatósági városokban javasoljuk. Ezekhez a kerületekhez csatoltunk még öt olyan vidéki kerületet, amelyekben az ipari munkásság van túlsúlyban. Ismeretes ugyanis, hogy az ipari munkások minden alkalommal hangsúlyozzák a titkos szavazás fontosságát.” (Forrás mint lentebb.)
Irod.: 1925: XXVI. t.-c. Az országgyűlési képviselők választása. In: Az 1925. évi országgyűlési törvénycikkek (1926).
Sipos Péter: Őrségváltás – szavazócédulákkal – 1935. In: Földes György-Hubai László (szerk): Parlamenti választások Magyarországon, 1920-1998. (1999)
Ortutay Gyula (Szabadka, 1910. már. 24.–Budapest, 1978. március 22.): etnográfus, politikus. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának (1930–1938) egyik alapítója. Az MTA levelező, majd rendes tagja (1945; 1958). Számos könyve és tanulmánya jelent meg a néprajztudomány köréből. Vallás- és közoktatásügyi miniszter (1947. márc. 17.–1950. febr. 25.), a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja (1958. nov. 26.–1978. márc. 22.)
Irod.: Paládi-Kovács Attila: Ortutay Gyula (1991). Ortutay Gyula: Napló I–III. köt. (2008–2010)
Rákosi Mátyás, ered. Rosenfeld (Ada, 1892. márc. 9. – Gorkij/Szu., most: Nyizsnij-Novgorod/Oroszo., 1971. febr. 5.): tisztviselő, kommunista politikus. 1918 tavaszán jött vissza az orosz hadifogságból. A Tanácsköztársaság idején a forradalmi kormányzótanács tagjaként kereskedelemügyi népbiztoshelyettes (1919. márc. 21. – 1919. ápr. 3.), majd a szociális termelés népbiztosa volt (1919. ápr. 3.–1919. jún. 24.) A két világháború közötti korszakban több mint 15 évet töltött börtönben illegális kommunista tevékenységért. 1940-ben a Szovjetunióba távozott. Miniszterelnök-helyettes, államminiszter (1945. nov. 15. – 1946. febr. 4.) A minisztertanács elnökhelyettese (1949. szept. 5. – 1952. aug.14.), a minisztertanács elnöke – miniszterelnök (1952. aug. 14. – 1953. júl. 4.). A Magyar Kommunista Párt, majd a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) főtitkára, majd első titkára (1945–1953; 1953–1956). (A kommunista párt 1948-tól viselte a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) nevet.) 1956-ban elhagyta az országot és haláláig a Szovjetunióban élt.
Irod.: Pünkösti Árpád: Rákosi, Sztálin legjobb tanítványa (2004).
Szálasi Ferenc (Kassa, 1897. jan. 6.– Budapest, 1946. márc. 12.): hivatásos katonatiszt, szélsőjobboldali politikus. A hadseregből való kilépése után előbb a Nemzeti Akarat Pártja (1935-től), majd a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom vezetője. 1938 és 1940 közt börtönben ült. Miniszterelnök (1944. okt. 16. – 1945. márc. 28.). Vallás- és közoktatásügyi miniszter (1945. márc. 7. – 1945. márc. 28.), Magyarország nemzetvezetője. A népbíróság halálra ítélte, kivégezték.
Irod.: Sipos Péter (sajtó alá rendezte): Szálasi Ferenc börtönnaplója, 1938-1940, (1997).
Szeleczky Zita (Budapest, 1915. ápr. 20. – Érd, 1999. júl. 12.): színésznő. Színiakadémiát végzett (1937). A Nemzeti Színház tagja (1936–1941, 1944–1945). 1945-ben elhagyta az országot. A népbíróság 1947-ben a háború alatti magatartása miatt elítélte (az ítéletet 1994-ben megsemmisítették).
Irod.: M[olnár] G[ál] P[éter]: Meghalt Szeleczky Zita. = Népszabadság, 1999.161. sz.
Teleki Pál, gróf (Budapest, 1879. nov. 1. – Budapest, 1941. ápr. 3.): jogász, földrajztudós. Államtudományi doktori oklevelet szerzett (1903). Földrajztudományi munkássága által vált ismertté. Az MTA levelező tagja 1913-tól, igazgatója 1922-től. Miniszterelnök (1920. júl. 19. – 1921. ápr. 14.; 1939. febr. 16.–1941. ápr. 3.) Jugoszlávia 1941. évi megtámadása miatt feloldhatatlan lelkiismerti konfliktusba került; öngyilkos lett. Búcsúlevelében így indokolta tettét: “Főméltóságú Úr! Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét.
A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet.
Nem tartottalak vissza.
Bűnös vagyok.”
Irod.: Ablonczy Balázs: Teleki Pál (2005).
Windsor hercege (Richmond, 1894. jún.23. – Párizs, 1972. máj. 28.): VIII. Edward néven Nagy-Britannia és Észak-Írország királya volt 1936. jan. 20-tól. Házasságkötési szándéka egy kétszeresen elvált amerikai asszonnyal, Wallis Simpsonnal az anglikán egyház szabályai szerint nem bizonyult megvalósíthatónak (a király egyben az anglikán egyház feje is volt). VIII. Edward ezért lemondott az uralkodói státusról és 1937-ben feleségül vette az amerikai asszonyt. Ezt követően a Windsor hercege cím birtokosaként Franciaországban élt; döntése révén széleskörű népszerűségnek örvendett. Feleségével együtt megfordult több országban, így 1937-ben Magyarországon is.
Irod.: Philip Ziegler:King Edward VIII. The official Biography, (2001)
