Ipacs Géza eredetiségéből semmit nem von le az a
világhálóról merített motívumkincs, amit előszeretettel felhasznál munkáiban:
az általa meglelt kulturális elemeket idézetként, felhasználható építőanyagként
alkalmazza. Mindezek a popkultúrától a szépirodalomig terjedő elemek alkotják
azt az univerzumot, amiben az általa meglelt Zekk éli feketehumorral és abszurd
hatásokkal bonyolított életét. A művész nem tartja magát rejtőzködő alkatnak,
pusztán játékos képzeletének van szüksége erre a sajátosan groteszk világra,
amit az tesz teljesen hitelessé, hogy a mai nyomtatott médiumok (plakátok,
kiadványok) valósághű, üzenetközlő felületén jelenik meg. Ezt a világot a
verbalitás kapcsolja a közönséghez, a képeken kompozíciós és tartalmi elemként
elhelyezett vezető szövegobjektum. A képek tartalmisága nem zárul le, rengetek
motívum vezet át a térbe, más képekhez. Mindenáron kommunikálni akarnak a
művek. Nemcsak egy installáción belül állnak össze képregénnyé Zekk pillanatai,
hanem az egész tárlat egységbe fogja azt az univerzumot, ami maga Ipacs Géza.
Zekk
utazása kitárulkozás is. A nyúl kipróbál jó néhány megjelenési formát. A
kártyalaptól a plakáton át a boroscimkéig, mindenhol derűsen dohányzik, és egy
idő után védjeggyé válik. Mégsem tolakodó a sokszínű, sok stílust megjelenítő,
sok elemet magába szívó kreativitás. A design mértékadó jelenléte minden
munkában jelen van. A reklámgrafika kiragadott mozzanatai, önmagában nem
hordozó, ám az archaikus közeget imitáló arany keretben helyére kerül. Az
„eleje és vége nincs” történet a képek sorozatában áll össze, és egy-egy
önmagában abszurd jelenetben pillanthatunk be valami különös világba. A
legmarkánsabb forma a boroscimke. Jó példa az egyéni abszurd szemlélet
gyakorlati, marketingkommunikációs felhasználására.
A
kiállításon Zekk könyve is bemutatásra kerül.