A Nevada állambeli Reno városában élő Jacob Davis szabómester egyik vásárlója különösen nehéz eset volt. Az asszony, aki nadrágot keresett favágó férjének, közel lakott Jacob kis renói szabóüzletéhez. 1870 decemberét írták, a nadrágot pedig januárra kérték, amikor a favágó ismét munkába állt. Jacob rögtön neki is látott a ruhadarab elkészítésének, melyhez erős fehér pamutanyagot vásárolt Levi Strauss San Franciscó-i méteráru-kereskedőtől. Éppen összetűzte a nadrágot, amikor megakadt a szeme egy halom szegecsen, amivel a szíjakat szokta a lópokrócokhoz rögzíteni. Ekkor jött az ötlet, hogy a zsebeket esetleg szegecsekkel is lehetne rögzíteni, hogy a favágó nadrágja igazán tartós legyen. Ezért aztán bekalapálta a szegecseket a zsebek sarkaiba. 1872. július 5-én Jacob levelet fogalmazott méteráru-ellátójához, melyhez mellékelt két darab nadrágot is, hogy Levi Strauss maga láthassa a terméket. Levi válasza pozitív volt, ügyvédjei pedig hamarosan már a varrás erősítésére vonatkozó szabadalom kérelmét fogalmazták. Jacob San Franciscóba költözött, és csatlakozott Levi vállalkozásához…