A hetvenes évek óta Bécsben élő Csutak Magda kiállítása a külföldön élő magyar művészek munkásságát bemutató sorozat része. 1996-ban Peter Weibel által szervezett „A művészeten túl” című kiállításon tíz témakörhöz kapcsolódva vettek részt osztrák és magyar művészek, tudósok. Csutak Magda e kiállításon igen érdekes intuícióval közelített azokhoz a kérdésekhez, amelyek az anyagokkal kapcsolatos jártasság alapján szerzett tapasztalatok nyitottak meg előtte. Többek között azokra a szilikát alapú anyagokra hívta fel a figyelmet munkáival, amelyek igen fontos szerepet játszottak a technika- és a kultúrtörténetben, mint például a komputer-rendszer működésében alapvető funkciót betöltő adatrögzítők, leképezők, tárolók. Ezek az anyagok arra is alkalmasak, hogy a mikroszkóp vagy távcső alapanyagaként lehetőséget nyújtsanak arra, segítségükkel az ember betekinthessen a mikro- és a makrokozmoszba.
Csutak Magda képkonstrukcióin sokáig az anyag játszott domináns szerepet. Azt is mondhatnánk, hogy nála az anyag volt maga a téma. A szilícium-dioxid, a grafit az ezüst, a vas-nikkel oxid visszatérő alkalmazása, tulajdonságaik kutatása mellett újabban azonban egyre markánsabban, már-már alaptémaként jelenik meg egy mindenki számára közismert, ám annál rejtélyesebb motívum: a nulla. A nulla, mint a konkrét és az elvont, a különbözőség, a rejtettség és az átalakulás modellje. Csutak figyelemmel kíséri a nulla tudományos „történetét” is: Leibniz német filozófus, matematikus a nullára való rátalálással nyitja meg a kaput a negatív számok felé. Rudolf Taschner osztrák matematikusnál a nulla a modernitás paradigmájaként jelenik meg. (Rudolf Taschner egyébként szintén résztvevője a mostani Csutak Magda-féle projektnek.) A Leibniz-i bizarr 0:0 felállítással indul meg az Üresség és a Semmi felszabadító gondolata, értelmezésével a barokk és a későbbi korok szellemi áramlatainak alapját szabja meg. A barokk, bár felborítja a reneszánszban megelevenedett antik szemlélet harmonikus arányait, továbbra is érvényes marad a rend, az arányok felállítása (számarány); a harmónia iránti igény, a szépség, mint az igazság keresésének a kritériuma. Ez az igény ugyanúgy jelen volt számos művésznél és tudósnál, mint például Pythagorasznál, Heisenbergnél, vagy Einsteinnél.
Csutak Magda e tradíció nyomdokán haladva, tudomány és művészet kapcsolódási területeit kutatja. A Fővárosi Képtárban bemutatásra kerülő projekt kidolgozásában neves matematikusok és csillagászok is részt vesznek. Így többek között a már említett Rudolf Taschner vagy Jean-Philippe Beaulieu, a Paris-1 Asztrofizikai Intézet munkatársa, aki tagja annak a kutatócsoportnak, amelyik 25 ezer fényévnyi távolságra a Naprendszertől a Földhöz hasonló tulajdonságokkal rendelkező bolygót fedezett fel 2006 januárjában. A kiállításon részt vesz egy munkával Kolláth Zoltán, neves magyar csillagászprofesszor is, aki a csillagok óriási gázgömbjeiben terjedő hangokkal foglalkozik. A csillagrezgések asztrofizikai jelentősége mellett azt is vizsgálja, hogy az akusztikus hangszerek fizikájával milyen a kapcsolatuk.
