B. Raunio Maria 1979-ben született Forssában, Finnországban. 2005-től a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzi művészeti tanulmányait, mesterei Nagy Gábor és Kósa János. 1991 és 1994 között az osakai Képzőművészeti Akadémián Takao Inoue magánnövendéke Japánban. 1999 és 2000 között Erasmus-ösztöndíjas volt Perugiában, 2009-ben Barcsay-díjat kapott.
„Raunio Maria piktúrája sajátos személyes szelídségével és természetképével tér el a mai művek jelentős részétől. Képi világa épp azzal különleges, hogy nem trendekhez kapcsolódik. Ritka manapság ez a meditatív jelleg. Épp bensőségességével, sajátos póztalanságával, nemes keresetlenségével hat ránk. (…) A nyugalom és a feszültség együttesét nagyon szépen képes kifejezni ez a festészet” – írja Feledi Balázs művészeti író.
Dunai Edit 1979-ben született. 2005-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. 2003-ban Barcsay-díjat, 2004-ben az ELTE Országos Felsőoktatási Diákkonferencia Würth alapítványának harmadik díját kapta. 2004 és 2005 között Olaszországban, Treglioban Nemzetközi Fresco Kurzuson vett részt, 2006-ban a Katona Kiss Ferenc Közalapítvány fődíjasa, 2006-ban és 2008-ban megkapta a hódmezővásárhelyi Őszi tárlat Munkajutalmát.
„Festőileg a képeimet egyfajta lassú sodrású folyamatként érzékelem, bár munkamódszerem valami kutató szemlélődésre hasonlít talán leginkább. Fontos számomra az egyszerűségre, az egyszerűsítésre való törekvés, a fényt is arra használom, hogy átírja a formákat, újraértelmezze, többlettartalommal ruházza fel, vagy épp egyszerűsítse azt. Az égboltban – mint az eredeti latin kifejezésben is – benne rejlik, a fényre való utalás: görögül és latinul nem egyszerűen a látható természet része. Az ember végül is nem a fényt látja, hanem a fény által lát.” – írja festészetéről Dunai Edit.
Mara Kinga Villő 1980-ban született Budapesten. 2007-ben kapott diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, mestere Nagy Gábor. 2002-ben Erasmus-ösztöndíjas volt az Edinburghi College of Art-on. 2004-ben megkapta a Tóth Menyhért-díjat.
„Mint az Átutazó úgy gyűjtöm a világot, és lenyomatként mélyedt minden a képeimbe, szellemi, érzelmi és technikai értelemben. A látott, érzett, vagy vágyott élmények formailag is kiindulópontot jelentenek számomra, amit a festés során átlényegítek, absztrahálok, de lényeges a figuralitás minden korábbi és új munkámban. A figurális látásmódomat a lenyűgöző világ inspirálja: a fények, a formák, mind a valóságos szépségek, amelyek szerintem nem felülmúlhatóak a festészetben. (…) Azt tartom munkám értelmének, ha a rajtam átfutó képeket létrehozom a vásznon. A figuralitás tehát a valóság, az elvonatkoztatás pedig a szubjektivitás.” – vallja művészetéről Mara Kinga Villő.
