„Képeim korunk nagyvárosi civilizációjában élő ember magányáról és elidegenedettségéről szólnak. Törekvésem, hogy festményeim realisták, ugyanakkor önkifejezők legyenek. Egyszerű, stilizált formákkal építkezem, ezért képeimhez előtanulmányokat készítek, vázlatokat és sokszorosított grafikai lapokat, ezek mellett „gyurma-szituációkat” formázok.
Festésmódom erős fény-árnyék kontrasztokra, tömbszerű, tömör testekre épül. A szobrászian alakított üres terek és a szokatlan perspektíva az olasz metafizikus festészettel rokon. Példaképeim: Mario Sironi, Ottone Rosai, Carlo Carrá, De Chirico.”