Baglyas Erika: Felejtés

„Az emberiség túlélésének egyik záloga a felejtés képessége. A pszichológiai kutatások három alapvető részre osztják a felejtés jelenségének lehetséges okait. Az első az emberben lévő emléknyomok természetes elhalványulása. A második a tanulást követő információk elsajátításának zavaró hatásai, a harmadik pedig egy olyan gátlórendszer működésének a léte, amely kiszorítja azokat az emlékeket, amelyekre az ember nem szívesen emlékezik. A felejtés képessége tehát szinte inverze az emlékezés képességének. A felejtésről ugyanúgy, mint az emlékezés képességéről beszélhetünk az egyén, egy csoport, de egy társadalom vagy kultúra vonatkozásaiban is. A felejtés egyszerre lehet pozitív momentum, ugyanakkor félelmetes, hisz nem létezik az, ami számunkra nem létezik.
A valóság befogadása testbe zártságunk okán különböző érzékszerveink által lehetséges, amennyire kifinomult képességekkel rendelkezünk a szaglás, ízlelés, hallás, látás, tapintás, intuitív hajlamok terén, oly mértékben vagyunk képesek megélni a körülöttünk lévő világot, és ennek mértékének megfelelően válik mindez a saját valóságunkká. Ez a saját valóság az egyetlen valóság, mert a szubjektivitás az egyetlen igazság.
A Felejtés című videó installációm ezt a témát kívánja körüljárni, egy lehetséges variációt kínálva a tematika vizuális megjelenítésére. A Vajda Lajos Stúdió Pince Galériájában hat videó loop látható. A videók egyenként egy-egy arcot mutatnak, amint azok nagyon finom módon gesztikulálnak. A hat darab arc szimbolikusan egy-egy érzéket testesít meg. Így a látáshoz, halláshoz, szagláshoz, ízleléshez, tapintáshoz valamint az intuícióhoz is tartozik egy-egy videó. Az ismerőseim közül (a privát szférámból) különböző embereket választottam, akik számomra leginkább köthetőek az adott érzékeléshez.
A héj-szerű formákba vetülő arcok túlexponált hatásúak, szinte áttetszők, elveszítik egyéni karakterüket, a legmarkánsabb vizuális élmény a finom, de szuggesszív arcmozgás, és az arcok lassú elhalványulása. Ez az elhalványulás a kulcspontja a kiállításnak, az érzékelés során keletkező emlékképeink lassú pulzálással szűnnek meg, vagy erősödnek fel, újra és újra előhívódnak, majd elhalványulnak, éppen úgy, ahogy az öregedéssel, az idő múlásával tompulnak el kifinomult érzékelő képességeink, míg végül a test létezésének megszűnésével azok is megszűnnek.” Baglyas Erika