Balla Attila művészeti tanulmányait Dunaújvárosban kezdte a 70-es években. 1981 és 1988 között Svédországban élt, ahol 1985-tól 1987-ig a stockholmi Iparművészeti Főiskola (Konstfackskole) alkalmazott grafikai szakán volt hallgató. 1988-ban visszatért Magyarországra, és 1988-92 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakának hallgatója volt. 1990-től figyelme a tájra irányult, mely többnyire a képek kiindulási alapja, “a meditatív állapot megteremtésének eszköze, mivel a természet mindig tiszta, szakrális, személyes egónktól érintetlen, s mint ilyen, tudat előtti állapotokat tükröz.” 1994-től érdeklődése a papírgyártás felé terelődött és 1999-ben létrehozott egy papírmerítő műhelyt. Azóta szívesen dolgozik öntött, merített, nagy méretű rongylapokra. Munkásságát a lendületes gesztusokból kialakuló, impulzív ecsetírás jellemzi, melyben fontos szerepet kap a felületek elevenségét hangsúlyozó, intenzív, rusztikus, de érzékeny faktúrák kialakítása.
