Első ránézésre úgy tűnik a tárgyábrázolás a fő motívum Batykó Róbert festészetében. A képeken megjelenő mindennapi tárgyak, építőipari gépek azonban egy redukciós folyamaton mennek keresztül: kiszakadnak környezetükből. Hátterük eltávolító szürkeségéből kiválva, egy meghatározott színtartományon belül kezdenek kibontakozni a néző szeme előtt: sárga, fekete és szürke színegységekre hasadva. A betondöngölők, fűrészek, hajtóművek, magno- és videókazetták rétegeit lebontva olyan köztes tartományok válnak ki, melyek a tárgyak puszta valóságán túlmutatva mélyebb jelentésrétegek feltárására irányulnak. A rétegek más formában, a vászon felületén kiütközve különböző vastagságú és mélységű festékrétegekkel is kifejezésre jutnak. Az alakzatok, tárgyak felbontása, elemzése összemossa a felismerhetőség és felismerhetetlenség határait, a részletek az élő és élettelen határán lebegnek, mígnem feloldódnak egy ismeretlen univerzumban.