Hunyadi Mátyás három évtizedre kiterjedő mecénási tevékenysége során a későgótika és az itáliai reneszánsz korszerű művészeti áramlataiba kapcsolta be udvarát, ezzel egyenjogúvá téve a legkiválóbb külföldi mecénás udvarokkal. Az uralkodót körülvevő művészi tárgyak közül igen figyelemreméltó emlékcsoportot alkot az itáliai majolikák együttese.
Az ónmázas itáliai majolika a legnemesebb európai kerámia anyag a 15 – 16. században, készítésének módját spanyol-mór közvetítéssel ismerhették meg az itáliai fazekasok. Mátyás ifjú felesége, Aragóniai Beatrix már 1476-os házasságkötésük előtt ismerte és kedvelte ezeket a luxustárgyakat. Cesare Valentini ferrarai követ Beatrix királyné húgának, Eleanóra hercegnőnek is azt javasolta, hogy faenzai majolikamunkákkal ajándékozza meg nővérét, mert ő kiváltképp kedveli azokat, és többre becsüli őket, mint az ezüstöket.
Az udvarban tehát megjelentek az itáliai eredetű majolika tárgyak, amelyek a korszak legfontosabb itáliai központjainak (Pesaro, Faenza) a termékei. Ugyancsak jelentős az a tény, hogy Mátyás budai udvarában majolika műhelyt létesített, itáliai mesterek részvételével. A budai udvar leletei mellett jelentős leletanyag került elő az uralkodó egyéb magyarországi székhelyein. Az Iparművészeti Múzeum tervezett kiállítása és annak tudományos igénnyel megírt, többnyelvű katalógusa összegzi és továbbviszi az utóbbi kutatások eredményeit.
