„Tíz tálban tíz égbolt ragyog fel. A fotók olyan helyszíneken készültek az égről, ahol potyautasok hullottak ki repülőgépekből. A legutóbbi utam, akárcsak az összes többi, rengeteg információ utáni szaladgálással telt és sok földön-fekvéssel miközben az eget kémleltem. …
Németországban vagyok a Fekete erdő Svájchoz közeli részén. Friss tavasz van, a rét és a bükkös energiát árasztanak ebben az évszakban, a pogány-katolikus évkört betetőző évszakban. Az emberi kultúra és a Föld egymást formálták ezen a helyen, amely fölött nyitott az ég.
A határon túli Zürichhez közelítve légifolyosók keresztezik egymást fölöttem. Csúcsidőben kétpercenként követik egymást a gépek, a madaraknak csak nénány percnyi ciripelésre marad idejük mielőtt a következö gép beledörrent az idillbe. A horizont elválasztja az eget a földtől, de itt az ég a népesebb, több pénzt költenek odafent, mint itt lent.
A gépek ma is ott szállnak el azok felett a helyszínek felett, ahol a futóművek kiengedése közben az oda elrejtőzött potyautasok teste kihullott. Gépek szállnak el afelett a hely felett is, ahol a 14 éves Solomon Fusi zuhant ki. A közelben temették el, a gránitsírra virágokat és örökmécsest helyeztek. Gyanítom, ő az egyetlen élő vagy holt kameruni ezen a környéken. Halálában megmaradt itt, ahová élve érkezve elveszettnek érezte volna magát.
A férfi, aki egy Párizs környéki hobbi-kertre zuhant, jeltelen sírban nyugszik a város temetőjében. Egy másik közeli városban földet ért és ott eltemetett férfi sírján ez áll franciául: Ismeretlen utazó, aki az ígéret földjét kereste. Nyugodjék békében. A földi maradványok sorsa más és más: névvel vagy névtelenül, eltemetve vagy hazaszállítva, vagy a bürokrácia útvesztőiben elkallódva még mindíg a halottasházban. Sokukról nem is tudok. Az előtörténetük is többnyire ismeretlen, csak a földetérés narratívája fűzi őket közös szálra. Egy létfenntartásért küzdő földműves történetét egy hirtelen zuhanás kapcsolja a kerti bútorokat vásárlókéhoz egy Richmondi barkácsáruház parkolójában. Az ismeretlen narratívák váratlanul érkeznek az égből és nyomot hagynak.
Lauchringenben Solomon sírkövén Afrika térképe, rajta Kamerun látható, s ez a helyek felcserélhetőségét fejezi ki. Minden utazás végeredményben helycsere – függetlenül attól, hogy milyen globális társadalmi és gazdasági gyökerekből ered, és milyen kétségbeesett elhatározás és kockázat áll mögötte; akár túléli az utazó New York külvárosának forgatagában vagy egy francia falu határában, akár nem.
Itt Lauchringenben a svájci határ jelentősége már 65 éve megszünt. A határok kelet felé vándoroltak, a jólét zónáját veszik körül, kerítések és aknák övezik őket. A BEHELD nem emléket kíván állítani azoknak az emigránsoknak, akik a senki földjén vesztették életüket, tengerekben, konténerekben vagy kamionok alatt, még csak azoknak sem, akiket repülők futóművében találnak meg.BEHELD gyászmunka, nem a gyászról szól, hanem egyfajta emberi geográfiáról. A horizont határokat jelenít meg, melyek népcsoportokat, kultúrákat és embereket választanak el; élőket és holtakat. Mindazok, akik átzuhantak ezen a horizonton, akik a közös légtérből a bonyolult valahová tartozások és tulajdonjogok földjére zuhantak, a határ egyik oldalához sem tartoznak; fennakadtak a köztes térben.”
Graeme Miller
Lauchringen, Németország, 2006. május