Flor Garduno (Mexikó, 1957) Latin-Amerika egyik legjelentősebb fotóművésze. Művei mélyen a mexikói kulturában gyökereznek. Fotóesszéi bizonyos fokig a szociofotográfia kategóriájába illeszkednének, de ezen túlmutat kétségtelen vizuális, költői kifejezőerejük.
1976 és 1978 között az Antigua San Carlos Akadémián tanult, olyan nagy mesterek tanítványaként, mint a magyar származású Kati Horna és a nagy mexikói fotóművész Manuel Alvárez Bravo. Flor Garduno első művei az ő hatásukra készültek, amelyeken a realizmus nem nélkülözi a fantasztikus elemeket és egyben ötvöződik az antropológiai fotóművészettel is.
Ahogy Verónica Volkow költőnő is megjegyzi, Flor Garduno fotói olyanok, mintha nem is az utcán vagy műteremben készültek volna, hanem egy belső, intim dimenzió kisugárzásai lennének. Az sem véletlen, hogy költői tájak között dolgozott, hieratikus portréi, csendéletei a szürrealizmus jegyében születtek. Flor az aktfotók nagy mestere. Az akt nála egy rejtett valóságot ábrázol, megtekintésekor úgy érezzük, mintha rejtett titkok birtokába jutottunk volna.
Flor Garduno fotói megtalálhatóak a New York-i Modern Művészetek Múzeumában, a Los Angeles-i Getty Központban, a chicagói Art Institute-ben, a párizsi Nemzeti Könyvtárban, a kölni Ludwig Múzeumban és a zürichi Stiftung für Photographie Alapítvány archívumában, valamint különböző magángyűjtemények tulajdonában. Kiadott könyvei között szerepelnek az Örök mágia játéka, a Bestiárium az Idő tanúbizonysága és a Mestenos és Flor. Több nemzetközi díjat nyert és a világ több helyén kiállított, többek között Európában és Amerikában. Mexikó és Svájc között osztja meg az életét.