Benczúr Gyula (1844-1920) és kortársai – Festői rendezés a festészet színpadán

A kiállítás új és érdekes szempontból vizsgálja a 19. századi magyar festészetet. Nem témákra, műfajokra és alkotókra koncentrál, hanem a festői alkotás egy alig vizsgált technikai elemére, a kép tematikus elemeinek „rendezésére”. A kompozíció elvont tartalmú fogalmával szemben a rendezés a megfelelő motívumok, kellékek, modellek kiválasztását jelenti, egyes résztanulmányok kidolgozását, illetve ezek utólagos összeillesztését. A legnagyobb kihívást e téren természetesen a történelmi festészet jelentette, hiszen a történetileg hiteles kellékek, tárgyak, helyszínek kiválasztása komoly szakmai ismereteket és előkészületeket igényelt. Benczúr Gyula (1844-1920) a magyar akadémizmus legnagyobb képviselője, történelmi kompozícióihoz mindig az adott időszakra vonatkozó történelmi szakirodalom ismeretében fogott hozzá. Rendezőként mindent megjelenített vásznain, amit a megfelelő korszak felidézéséhez szükségesnek látott. Bár a 19. századi festészetben mindenképpen Benczúrt tekinthetjük a festői szcenírozás legjelentősebb mesterének, kortársai között is számos, a festői rendezésben nagy alkotót találunk. Kiállításukon Benczúr alkotásai mellett elsősorban portrékat és életképeket mutatnak be olyan kiemelkedő mesterek életművéből, mint Baditz Ottó, Barabás Miklós, Bihari Sándor, Borsos József, Csók István, Deák Ébner Lajos, Hollósi Simon, László Fülöp, Liezen Mayer Sándor, Lotz Károly, Madarász Viktor, Markó Károly, Munkácsy Mihály, Paál László, vagy Székely Bertalan. A kiállítás anyagát a Magyar Nemzeti Galéria, a kassai Kelet-Szlovákiai Múzeum és Galéria, a debreceni Déri Múzeum, a nyíregyházi Jósa András Múzeum és a miskolci Herman Ottó Múzeum anyagából válogatta Bellák Gábor. A tárlat a Herman Ottó Múzeum és a Miskolci Galéria közös rendezésében kerül a közönség elé.