A kiállítást Hajdu István műkritikus nyitja meg.
Bernát minden képét Objektumnak nevezi, csupán sorszámokkal különbözteti meg őket egymástól. Mintha a véglegesen soha nem tárgyiasíthatót próbálná meg újra és újra rögzíteni, de az élet, a folyamatosság, a temészet óhatatlanul beleivódik képeibe.
Bernát Objekumait a fény kelti életre. Akárcsak elhaladva mellettük – lüktetni kezdenek a képek, csatakos lovak szőre tűnik elénk, máskor ugyanezek a képek a test hajlatiban megjelenő tájakat idéznek.
Bernát festményei sejtelmességükben egyszerre tudnak lágyak és erősek lenni, ahogy általában ez jellemzi a valódi tájképeket. Meditatív hullámzás ez a kiállítás.
