Az Esztergomban elsőként bemutatásra kerülő munkák együttese alapvetően három, egyedi grafikai technikával készült (toll, pác, pasztell, ceruza) sorozat darabjaiból áll össze, amelyeknek közös vonása irodalmi indíttatása. Mindhárom sorozat (Rinocérosz, 2009-2010; Faun, 2010; Equus, 2011) ugyanis színházi felkérésre született, a színpadi produkció szerves részeként, azonban mindegyik magán viseli az erőteljes belső inspiráció nyomait.
Az alkotások egyenként is a téma művészi továbbgondolásainak tekinthetők, a vonalvezetés sajátos, Lévai Ádámra jellemző és kulcsfontosságú mozdulatával. Mozdulattal, ami átlényegít, körülzár, körülír, többértelmű helyzeteket hoz létre, akárcsak a beszéd, a szó vagy a színpadi mozgás. Lévai Ádám grafikái egy sajátos összművészeti együttgondolkodás szülötteként az ember legbelső motívumait kutatják, akár ember-ember (Eugéne Ionesco: Rinocéroszok), ember-állat (Peter Shaffer: Equus) kapcsolatáról van szó, vagy az emberben élő állat mélyen rejtőző tartalmairól (Duda Éva Társulat: Faun, Nemzeti Táncszínház, 2010.) Ez (ahogy a művész saját munkáit nevezi) a “metamorf játék” azonban különleges átjárhatóságot hoz létre mind az egyetemes kérdések és az önreflektív megnyilvánulások, mind pedig a különböző esztétikai minőségek között.
