Kultúrtörténeti szempontból a díszítés misztikuma és jelképrendszere mindig is fontos szerepet játszott, hiszen már az ókortól fogva a különféle díszeknek és ékszereknek mágikus hatalmat tulajdonítottak, ezért akkoriban rituálék és más, különleges események alkalmával viselték őket. A különböző ékszerek egykoron azt is jelezték, viselőjük milyen vallású, milyen csoporthoz tartozik, illetve érzékeltették hatalmát, vagyonát, rangját is.
Az ékszerhordás funkciója mind a mai napig alapvetően nem változott, de az ékszertervezés manapság talán az egyik leggyorsabban fejlődő, változó és alakuló iparág lett, melynek köszönhető egyebek között az is, hogy az ékszerművészetre már nem tekinthetünk úgy, mint hagyományos mesterségre. Ez egyre inkább sajátos művészeti ág lett, amelyben napról napra újabb és újabb – bizonyos esetekben egyre szokatlanabb – trendek figyelhetők meg.
Egyesek szerint mára eltűntek az ékszerviselés régi időkből származó funkciói, ezáltal hagyományos formái és eszközei is. A ma érzékelhető alapvető változási irányok a Svédországban élő és dolgozó ékszerművészekre is hatással vannak, ezért számos fiatal svéd ékszertervező művész dönt úgy, hogy szakít a hagyományos ötvösművészettel, és gyökeresen új anyagokat, új kifejezési módokat keres. Ennek következtében pedig alapvetően megváltozik az ékszer funkciója. Az eredmény általában úttörő jellegű, meghökkentő alkotásokban mutatkozik meg – számos példa akad erre a MEO-Kortárs Művészeti Gyűjteményben most látható alkotások között is.
A tárlat két kurátora: Sissi Westerberg és Veronica Wiman
A kiállító művészek: Pia Aleborg, Henrik Brandt, Ida Forss, Martina Frejd, Kajsa Jagare, Albin Karlsson, Auli Laitinen, Robert Mood, Aud Charlotte Ho Sook Sinding, Åsa Skogberg, Sissi Westerberg.
A kiállításhoz az alábbi kiegészítő programok kapcsolódnak:
A két kurátor 2004. április 4-én 14 órától nyilvános előadást tart, egyben bemutatja a kiállítást, valamint zártkörű műhelygyakorlatokat tartanak SITES címmel 2004. április 2-án 9-13 óra és április 3-án 10-17 óra között.
