„Élem az életet, szemlélem az életet, tanulom az életet.
A festmények révén is.
Kérdéskörök fogalmazódnak meg; a válaszok megjelennek. Válaszok, melyek örömök, tényleges és vágyott örömök.
Modernkori konstruktív naivitás. Gyermeki rácsodálkozás a világra, és vágy a harmóniára. A képek ismételt átéléseket tükröznek – általuk (is) a pozitív élményeket keresem és a meglelteket örökítem meg. Ez a folyamat egy, a szépség meglátására törekvő állandó tanulás.
Két kérdés: vajon a korábbi időkből a fejlődés során, mely értékeket érdemes és kell továbbvinni; s melyeket kell eltökélten őrizni? A válasz objektivizált megjelenési formái a horgolmányok és a Zsolnay-pirogránitok.
A horgolmányokat 95 éves Nagymamám hagyta rám örökül; a Zsolnay-pirogránitokra pedig a szecesszió és a kortárs művészet kölcsönhatása révén figyeltem fel – számomra mindkét motívum a szépséget és az életigenlést jelenti.
A makro a mikroból születik – a nagyhorderejü szimbolikák a mikrora is utalnak, a férfi- és női lét értékeire, hogy mindkét nem szükségszerü célja és feladata a fejlődés…” Glazov Viktória
