A festőiség: A kortárs művészetben a festészet reneszánszát éli. Felgyorsult világunkban a rövidebb élettartamú művészeti tendenciák, stílusok mellett az egyéni teljesítmények határozzák meg a művészet alakulását, melyben helye van az absztrakciónak ugyanúgy, mint a figuralitásnak, a széles, színes palettának és a monokróm festészetnek egyaránt. Stilárisan pedig a valaha leggazdagabb kort éljük, a neoromantikától a neopopig, a konstruktív és optikai absztrakttól a lírai szürreális formalizmusig.
A festészet morfológiáját leginkább a táblakép-értelmezési határok, a festői módszerek, illetve az azokra tett kísérleti reflexiók, valamint az anyagminőség-tanulmányok, faktúrák és gesztusok mikéntje határozzák meg. A digitális korunkban használt legújabb festőanyagok, mint kortükör jelennek meg a művek értelmezésekor, amelyek gyakran a mikor és hol kérdését is pontosan megválaszolják a művész helyett. CSATLÓS Asztrid, KOSZORÚS Rita, KUSOVSZKY Bea, SZAKÁL Éva és VETŐ Orsolya Lia munkáinak belső egységét a lírai strukturális analízis, az érzéki textúra- és formakezelés, továbbá a kromatikus színkeverődés határozza meg. A mozgásban lévő képelemek átalakuló formai rendje az anyagmegjelenítés minősége – fújás, folyás, maszkolás, ecset, kéz, festőkés, hengernyom – valamint a festői gesztus és a kompozíció szintéziséből alakul ki.
A színek érzelmeket, érzéseket ugyanúgy kifejeznek, mint a spektrum színeinek kísérleti festékszín-megjelenítéseit, azok keveredései lehetőségeit. Míg CSATLÓS és KOSZORÚS stilárisan a szürreális avantgárd formavilágot kollázsszerűen építi tovább egy markánsan 21. századi kognitív festészeti és installatív irányba, addig KUSOVSZKY, SZAKÁL és VETŐ a pop-art formanyelvének absztrakt viszonyrendszerét szűrik át a digitális kor szín- és kompozícióvilágán. Képpé alakított identitás: DÁVID Zita, SZABÓ Klára Petra, RÉVÉSZ Anna és NAGY Kriszta a szintén pop-artra épülő, mindig megújulni képes fotórealista, vagy fotóreflexív festészetet helyezik kortárs narratívába személyes identitásalapú megközelítéssel. DÁVID az urbánus emberi létforma természettel való kapcsolódási pontjait fürkészi és dolgozza fel akrilfestményein.
A Japánban született és nevelkedett RÉVÉSZ munkáiban a tradicionális japán természetszemlélődés és a papíralapú festészet találkozik a nyugati látásmóddal. Konkrét, tárgyilagos és reflexív festészete az elismert svájci fotórealista, Franz Gertsch festészeti minőségét idézi meg. SZABÓ és NAGY rendkívül személyes festményei kortárs nőművészeti válaszok a társadalom elvárásaira és a belső, egyéni és kollektív identitástartalmakra – a nő szerepére, sorsára, önazonosságára.
CHILF Mária, KALICZKA Patrícia és RÓZSA Luca Sára festészeti narratívája a múltfeldolgozás különböző kronológiai és formai változatai. CHILF akvarelljei és fotókivágásai a jelen és közeli történelmi múlt, azon belül is a család, a kollektíva és az egyén múltjának analitikus feldolgozásai. KALICZKA és RÓZSA festészetét ugyanakkor a távoli, már-már elfeledett pre- historikus múlt és a kultúránkba beépült hagyomány és hitvilág szintézise, mint önazonoságunk alapállása határozza meg. TRANKER Kata apró elemekből építkező installatív munkái, gondosan megformált objektjei és részletgazdag, finom kollázsai az egyén és a társadalom örökérvényű kérdéseit, a szubjektum egzisztencialista problémáit feszegetik. Konceptuális installációi mindennapi, efemer anyagokból épülnek fel, miközben a technikákkal is bátran kísérletezik. Munkáiban visszatérő anyagként használja a papírt és a fát, amelyek talált tárgyakkal, könyvekkel, hétköznapi használati eszközökkel, archív fotókkal egészülnek ki.
BONDOR Csilla és PÁL Katja festészetét is a szemlélődés és a magasszíntű szakmai kísérletezés jellemzi: a kép határai, a képtest és a fal, mint kompozíciós elem kölcsönhatásainak keresése határozza meg. A két dimenzióba sűrített terek, térélmények ábrázolása mindkét művész esetében sarkalatos pont. Határtalan forma: BALÁZS Nikolett, BÓBICS Diána és KÁDÁR Emese a textillel, mint a hagyományosan női alkotófolyamatokhoz rendelt anyaggal is gyakran dolgoznak. Bár mindhárman a festészet irányából érkeztek, az anyag különböző megmunkálási formái iránt elkötelezettek. BALÁZS talált anyagokból építi akár egész kiállítóteret betöltő installációit. Építészeti és női formaasszociációi személyes mítoszvilágának fontos részei. Vizsgálja szociokulturális berendezkedésünket, újraértelmezi kortárs valóságtudatunkat, miközben hitelesen reflektál a peremvidéken élők valóságára.
A Pécsen élő és egyetemi tanárként is aktív BÓBICS absztrakt, organikusan fodrozódó filcmunkái tovább éltetik Keserü Ilona pécsi művészeti tradícióját, szín és forma érzelmi töltésének hangsúlyozását. KÁDÁR kézi szőttesei, gobelinjei a késő középkortól ismert művészeti technikát helyezik kortárs narratívába. Kisméretű formázott textiljei egyedi, installatív megjelenésükkel válnak az alkotó karakterjegyévé. „Ha egy vonallal le tudnám rajzolni” – SOMOGYI Laura megszakítás és vágás nélküli cérnarajzainak érzékeny vonalvezetése egyrészt Eva Hesse oldott minimalizmusát idézik, másrészt magára a hímzés hagyományos alkotófolyamatára reflektálnak. A levegőbe rajzolt cipői a gyűjtési szenvedély önkritikus megfogalmazásai.
CSEH Lili részleteiben megmunkált, festett faszobra, a Nagymamák emlékére, elmélyült tárgykészítésről tanúskodik, ahol az időráfordítás szerepe válik hangsúlyossá, így emelve a művet a nagymamai gondoskodás metaforájává. A Cserepes szóvirág, a köztéri alkotásként is ismert szóvirágok sorozatának „cserépbe ültetett vágya”, már kimondva is elég költőien hangzik. A vágy önmagában se nem pozitív, sem negatív, viszont az emberi érzelmek mozgatórugója. A használt ruhákból csíkokra vágott és rongylabdába tekert „virág-föld” fokozza a művel kapcsolatos asszociációs lehetőségeket. FÁSKERTI Zsófia, HAJAS Katinka és RABÓCZKY Judit Rita a kortárs szobrászat markánsan különböző területein alkotnak. HAJAS Katinka Azt hiszem rosszul várok… térbe belógatott, lebegő installációja Alexander Calder kinetikus műveit idézik. A művésznél azonban nem csak az egyensúly megtalálása a cél, hanem az ólomsúlyok nehézkedése, a lebegés érzete és a meghajlott falemezek kontrasztja mögött megbújó feszültség. Ez a gondolkodás alapvetően jellemzi művészi pozícióját. A gyakran egy tömböt alkotó művei megjelenésükben ellentmondanak a fizikai ismereteken nyugvó következtetéseknek.
FÁSKERTI carrarai márványba ültetett életnagyságú figurája a korunkat meghatározó digitális képet, a szelfipozíciót helyezi az örökkévalóság színpadára. RABÓCZKY talált vashulladékdarabokból építi, heggeszti harci sisakra emlékeztető maszkulin fejfedőit, amelyek posztamensre helyezve régészeti leletekre ugyanúgy emlékeztetnek, mint a hálószoba titkos sarkába tett intim kellékekre. BABINSZKY Csilla mediálisan gazdag életművében a közlés tárgya határozza meg a választott médiumokat, így kiállításain fénykép, rajz, kollázs, vagy installáció együtt szerepelhet. A tárlaton szereplő két nagyméretű lírai fényképét a téma szerint fémes felületű ritka hordozóra nagyította, ezzel is fokozva a folyton mozgásban lévő illékony természetes fényjáték kortárs ábrázolásának bemutatását. KÓRÓDI Zsuzsanna az általa készített rétegzett üvegek mögé tökéletes pontossággal rögzíti saját tervezésű printjeit. Az összeillesztéssel megszülető reliefek a háromdimenziós tér végtelen variánsaivá, oszcilláló felületeivé válnak. Laminált vagy lentikuláris munkáin napjaink virtuális tereinek nyüzsgő rengetege köszön vissza és a néző szemét, biológiai látását teszi próbára, készteti folyamatos mozgásra.
Megnyitó: 2023. június 28. szerda 18:30
Megnyitja: Kocsis Katica, esztéta
Helyszín: Gallery MAX
