Oleg Grunzowszkij /Grunzo/, ukrán festőművész 195O-ben született. 1962 óta Kharkovban él. Apai ágon lengyel, anyai ágon ukrán származású, amit azért szokott hangsúlyozni, mert számára az európai kultúra gyermekkora óta meghatározó. Moszkvában végezte képzőművészeti tanulmányait, az orosz avantgarde két nagy mesterét nevezi meg Oleg Grunzo örök tanárainak, Anatolij Zverevet és Viktor Kazarint.
Oleg Grunzo művészi világát (saját bevallása szerint) – évtizedek óta – öt jelentős irányzat határozza meg. Az első és egyben a legfontosabb /eddigi életművét tekintve/ az orosz avantgarde. (Jazz, Bár, Tüzijáték éjjel a hajón, Kék csendélet című olajfestményei). A második rendkívül erős befolyás művészetére az orosz, ukrán népi ikonfestészet hagyománya. Ugyancsak hangsúlyt fektet az archaikus elemek ábrázolására, melyet önálló harmadik áramlatnak gondol. Utóbbira remek példa a 2OO2-ben alkotott Madonna c. képe. A negyedik fontos hatás, amely egyben örök vonzalma is, a kubizmus. Picasso művészetét tartja a legelementárisabbnak saját festői világára nézve. Az ötödik irányzat a primitivizmus, ennek hatásaitól sem zárkózott el soha. Oleg Grunzo festés közben legszívesebben „vegyíti a forrásait” egymással.
Az Üdvözlet a lápfürdőből c. festményét 2OOO-ben festette, arany borítással látta el, az orosz primitivizmus szellemében alkotott egyik fő művének mondja. Bohém figurái és különleges állatok portréi gyakran szerepelnek egzotikus tájakon (Titanic, Rózsaszín flamingók, Vörös ló).
Pasztelljein az élet felfedezésének gyermeki öröme és a tobzódó színvilág egyszerre uralkodó.
Művein gyakran ábrázolt helyszínek a kaszinók, cirkuszok, korcsolyapályák, lakatlan szigetek, kávéházak.
Kedvenc figurái a táncoló, zenélő, éneklő alakokat, akiknek többnyire karneváli arcuk van.
A hangulat, melyet sugallnak Grunzovszkij alkotásai, a civilizációtól való elszakadás személyi függetlenségének metaforái is egyúttal.
