„Ferenczy Zsolt különös édenkerti építészetével privát boldogság-receptet ajánl fel. Emlékszilánkokat, tárgyi emlékeztetőket állít elő. Műanyag játékokat, importált giccset alkalmaz, aprólékosan transzformálva, pontosítva azokat saját elképzelése szerint.
Összeolvad a kint és bent. Külsős helyszínek objektumai lesznek domesztikált tárgyak, dobozfal vesz körbe egy apró kertet, kirándulás fotók kerülnek bele egy sztereofénykép-nézegetőbe, hogy szereplői virtuálisan megidézve, háromdimenziósan keljenek életre.
A családi ház részletét bemutató dián, az oromzatra egybevágóan vetül a debreceni vidámpark jegyszedő bódé-makettjének árnyéka. Magánszuvenírek és az otthon formáinak egyeztetésével igazolja, ellenőrzi, és terjeszti tovább a boldogság ikonográfiáját. Alakítható, megismételhető, átjárható kontinuitássá varázsolja a kiállítótermet – a művészet kedvéért hátrahagyott otthon után – az ideiglenes tartózkodási helyévé vált galériát. Zsebből mobilizálható önerősítések, biztonság kialakító stratégiák, török kamionfülke-belső hasonlatok. Bízik a sztereotípiában és egyedi fejlesztésű jelképrendszerében, felidézve sokunk kedvenc mondását: Olyan boldog vagyok, ugye örültök ti is?”
(Szász György)