Borsos József az 1840-es évektől kezdve Bécsben dolgozott, és komoly sikereket ért el mind portré-, mind életképfestőként. Mecénásai között találkozunk például Esterházy Pál herceggel, a kor egyik leggazdagabb mágnásával, de vásárolt tőle maga a császár is. Stílusa a korban divatos biedermeier különösen látványos, pompás – gyakran a 18. századi rokokót idéző – változataként jellemezhető: képein a ruhák, bútorok anyagai ragyognak, szinte tapinthatók; kompozíciói változatosak, nagy műgonddal dolgozott ki minden részletet.
Bécsből hazatérve, az 1860-as évek elején Borsos új vállalkozásba fogott: az akkor még újdonságnak számító fényképezés területén próbálta ki magát, hasonlóan több pályatársához, például Barabás Miklóshoz. Keresett fényképészként Borsos rengeteg portréfelvételt készített; műtermében megfordultak a kor kiemelkedő személyiségei, politikusok, művészek és a legdivatosabb hölgyek is. Borsos fényképeinek kiállítását a korabeli fényképészeti eszközök bemutatója teszi még szemléletesebbé.
A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található Borsos-művek mellett magyarországi köz- és magángyűjteményekből, valamint Ausztriából, Horvátországból, Szlovákiából, Olaszországból kölcsönöztünk festményeket. Több eddig elveszettnek hitt alkotás is látható, s archív fotókon bemutatunk olyan műveket is, amelyek ma már nem lelhetők fel.
