Braun András művészetéről:
Sajátos, összetéveszthetetlen,
egyéni stílust alakított ki az 1990-es évek közepén a most negyvenkét éves
festő, Braun András. Nem ábrázoló jellegű, geometrikus elemekből és struktúrákból
álló, telített színekből építkező művei szinte vibrálnak, dinamikát és energiát
sugároznak. Erős szemmunkára kényszerítik a nézőket, akik intenzív optikai
élményben részesülnek egy-egy Braun-kép élvezetekor: mint műélvezők, alapos
idegrendszeri stimulációt élnek át. Az előző, 2008-as, a Szemtől-szembe,
óráról-órára címet viselő festészeti anyag Braun András korábban kifejlesztett
festői koncepcióján alapult. Akkor a festményekbe a művész a kompozíció
lényeges alkotóelemeiként papírra nyomtatott mintákat applikált. Braun új
sorozata az előzőekhez képest oldottabb, lazább színvilágú. Képei az absztrakt
festészet nyelvének megújításának újabb lehetőségeiről tanúskodnak. A
Braun-féle kép egy több rétegből, egymást átható vonalhálókból vagy foltokból
építkező vizuális struktúra. Az egyes rétegek, mint egy-egy hullámcsomag hatnak
egymásra a fizikából ismert interferencia-jelenséghez hasonlóan. A hullámok
interferenciája azt jelenti, hogy két vagy több hullám ütközik, vagy
párhuzamosan halad, vagy keresztezi egymást, s a találkozás során a hullámok
rezgésszámuktól és amplitúdójuktól függően kioltják, gyengítik, vagy erősítik
egymást. Különösen jól megfigyelhető ez azokon a képeken, ahol ugyanazt, vagy
nagyon hasonló vonalhálót fest Braun az előző rétegre. Ilyenkor az apró, de
gyakori ismétlődések megzavarják a szemet, a vonalháló vibrálni, lüktetni kezd.
A megzavart szem egy idő után nem tudja eldönteni, hogy melyik a felső és
melyik az alsó réteg, tehát a kép sajátos térviszonyai is felborulni látszanak.
Hasonlót tapasztalunk a kaleidoszkóp lassú mozgatásakor. Ezek az optikai
hatások ismertek az álmokból és a pszichedelikus élményekből és
tapasztalatokból. Braun képeit szemünk a központi idegrendszerbe juttatja,
amelyik megzavarodik, elbizonytalanodik. Színei önálló életre kelnek az optikai
turbulencia miatt, s bár műveinek koncepciója hasonló, mindegyik képe más-más
festői élményt nyújt. A legújabb képeken ezt az élményt a festékrétegekre
applikált papírkivágatok is fokozzák.
2003-tól az acb Galéria folyamatosan bemutatta
újabb és újabb ciklusának darabjait a Verso (2003), a HU.GO (2004), a Follow me
(2005), az Önindító (2006), a Kronosz és
Tsai. (2007) és a Szemtől-szembe, óráról ó-órára (2008) című tárlatokon.
(Szoboszlai János: Optikai
stilumációk, Artmagazin, 2004. november)