A kiállítás pénteken 19 órakor nyílik. Kurátor: Cseh Borbála.
Igen, hatalmas gesztusokat, erős vonalakat használok és még a lélegzetem is eláll, amikor dolgozom. Az előttem lévő üres papír az a tér, ahonnan minden elkezdődik, minden újra kezdődik. Egyfajta meditációs térré változik ilyenkor,- valóságos tértől, időtől függetlenül,- amiből az ecset-csapásokkal, mint hatalmas dobpergésekkel
ébresztem fel magam, ahogy tavasszal az alvó rügyek is felébrednek, ha élni akarnak!
Felébredni egy kómás állapotból, a mindennapi rutin- élet sivárságától elrugaszkodni, hogy ne a legbensőbb és legértékesebb mivoltunk kizárásával
éljük végig a ránk szabott időt! Hogy újból és újból mindent előröl kezdhessünk,- akár egy ecsetvonást a hófehér papíron!
Ahogy figyelem a kertemben élő növények sorsát, látom, hogy a téli álomból
újraéledni, szétrepeszteni a biztonságot jelentő, de egyben minden fénytől és
történéstől elzáró védő burkot, az is egy ilyen lélegzetelállító próbálkozás,- ahogy az
alvó rügy végül kivirágzik!
A láthatatlant és hallhatatlant láthatóvá és hallhatóvá tenni, megteremteni a figyelem
lepkeszárny-rebbenését, a katartikus drámai dobpergést, hogy a könnyek is kicsorduljanak… Ez mind a művészet lélegzetelállító feladata!
Jeleket adni, rezgéseket kibocsájtani: mi más lehet a művészet szerepe, ha nem ez az újra élesztés????
Ha ezt célját nem érheti el, mert nem az újraélesztés, hanem az elaltatás csupán a szerepe, akkor a harag fegyverei teszik meg ugyanezt, mert az univerzumot nem befolyásolhatjuk, akár mit is teszünk, nincs hatalmunk fölötte!
Gyenesdiás, 2012-03-09