E tiszteletet parancsoló ódon tér kényszerít szentélyszerű berendezésére. Gyarmati legújabb képei e kényszerhez igazodnak véletlenül, ugyanis munkái e sorában gyökeres váltás történt: az ekvivalens kép irányából annak több szempontból ellentéte, az ikon jellegű kép felé. A ‘street art’ gyűjtőnevű antigalerista mozgalomból ismert felületelborító marticázást már (nem elsőként, nyilván) átvitte a táblaképre – ilyen munkáit többek között az Artpoolban, a Műcsarnok MenüPontjában szerepeltette kiállításon. Ezeken saját tervezésű lényeinek hada kisebb-nagyobb printekként az utcai ragasztgatást utánzóan jelent meg, több rétegben, a végső felületen pedig a lakkozás adott egységes felszínt – minderre hitelesítő gesztusként meszelést utánzó diszperzit-loccsanások adták meg egy-egy kép végső formáját. E tárlatán egyes teremtményei főszereplőkként állíttatnak egy adott mű egyszínű, avagy az ismert vizuális zaj elvont hátterének köze pébe. Így, (matricához mérten) hatalmasra nagyított méretükben az eddig is rendkívül nyugtalanító kreatúrák agresszív ereje tovább fokozódik. Halálos fekete-fehér kontrasztokra épülő, a képi nyelv legkegyetlenebb formakombinációs kísérleteiben fogant eszköztára mellett a ‘street art’ döntő hányada kenhető giccsnek, rendszerkonform makogásnak hat. A kevés alkotó közé tartozik, aki e démonizált kor brutalitását hűen és korszerűen utánozza a képzőművészetben.
Bricklounge – Gyarmati Zsolt kiállítása
A kiállítást kedden 19 órakor Paksi Endre Lehel és DJ Curtis nyitja meg.