A G13 Galériában 2010. február 27-től április 3-ig kerül megrendezésre Schäffer Zsuzsa kiállítása, abból az alkalomból, hogy a közelmúltban a Hamu és Gyémánt Kiadó gondozásában megjelent a fotóművész Genius Loci — Budapest című albuma.
A könyv régebbi és újabb fotói csaknem harminc évnyi különbséggel készültek, az anyag mégis egységes. Ennek egyik oka a következetes alkotói látásmód – a másik oka a „portéalany”, maga Budapest. Talán nem gondolnánk, de a képeket végignézve bebizonyosodik, hogy a részleteket tekintve mennyire azonos maradt a város alapjellege — hogy a nagy változások ellenére mennyire megingathatatlanul van jelen a “címszereplő”, vagyis a hely szelleme. A fényképeket ezen kívül technikájuk is rokonítja: Schäffer Zsuzsa ragaszkodik a fekete-fehér filmhez, a saját kezű nagyításhoz, fontosnak tartja, hogy az ebből adódó jellegzetességek (például a kép szemcsézettsége) kiemelődjenek a kész fotón, és elutasítja az utómunka dominanciáját.
Lencséjén keresztül sajátos képet kapunk Budapestről. A város lakói arcuk nélkül, szinte csak az általuk hagyott nyomok révén vannak jelen. Az érdeklődésmód, bár tagadhatatlanul van benne dokumentáló vonás, nem szociológiai, hanem vizuális, esztétikai irányultságú. Az esetlegességek nem rekesztődnek ki a képekről, a szemét, pergő vakolat és a látvány egyéb „zavaró” elemei egyenrangúan jelennek meg díszesen megmunkált építészeti részletekkel vagy a házak közt élő növényekkel.
Amit hétköznapi szemmel hajamosak vagyunk bosszantó kellemetlenségnek, lepusztultságnak, gondozatlanságnak látni, az az ő szemében ugyanúgy méltó a megörökítésre, mint egy magasztosabb látvány. A művésznő látásmódjában a pillanatnyi állapot emancipálódik: képei a pillanat örökérvényűségére ébreszthetnek rá.
