Mi van
akkor, ha valaki nem akar megfelelni annak a sztereotíp képnek, amelyet
a társadalom húz rá? Mi van akkor, ha olyan szerepekbe képzeli magát,
amelyet sosem gondolnánk az övének?
Terri
Potoczna projektjében önként vállalkozó romákat arra kért, hogy ismert
festményekről válasszanak ki maguknak egy alakot, akinek szívesen a
bőrébe bújnának.
(A
felhívás itt olvasható: www.gypsykings.info)
Magyarország
különböző pontjaira utazott el, hogy találkozzon velük, videóra
rögzítette a kép kiválasztásának folyamatát és a szereplők gondolatait a
választott képről és roma identitásukról. Az önkéntesek között a
debreceni ügyvéd-gyakornok épp úgy megtalálható, mint a fiatal szegedi
festő-mázoló.
Az
öltözékek Andi Sieto színházi jelmeztervező munkáját dicsérik, a
felvételek pedig budapesti fotóstúdióban vagy a modellek
lakókörnyezetében készültek. A fényképezést bemutató filmfelvétel a
megnyitón az installáció részeként lesz látható, és belehallgathatunk az
interjúalanyokkal folytatott beszélgetésekbe is.
A projekt szembe akar menni azon tendenciákkal, amelyek a
romákat a médiában a már megszokott sztereotípiákat erősítve
ábrázolják.
„Magam
fajta. Én vagyok. Csak egy ellenség van. Az idegen. Akit megismertem,
megszerettem, az én vagyok. Nem szabad megismerni az idegent: mert akkor
nem tudom gyűlölni. Nincs háború, ha nincsenek áthághatatlan határok” (Móricz
Zsigmond)
Terri Potoczna
Londonban született, lengyel származású brit fotóművész. Mielőtt fotózni
kezdett, színművészetet tanult és 1995-ben a London Kings College és a
RADA egyetemi oklevelét szerezte meg színház-dramaturgia szakon. Ezzel
egy időben – 1990-től 1995-ig – Helen Fry-jal a Cloth Horse Theatre
Company-t vezette. 1996-ban a fotóművészet felé fordult és a London
College of Printing hároméves fotográfiai képzését végezte el.
Kiállításai:
People Pretending To Be On The Telephone (Finnagora és MagyarTelekom
Székház), Kurvavilág (Mu színház, 2008), Tunéziai arcok (Bálint Ház,
2009)
kiállítást támogatta: NKA
