Ugyan alkotói praxisuk egyedi és egymástól eltérő, mégis: a vonal, a forma és a szín gondolatisága mentén találkoznak egymással. Ezenfelül mindhárom művész izgalmasan kapcsolódik a huszadik századi művészettörténeti irányzatokhoz, a kubizmushoz, a futurizmushoz, az absztrakt expresszionizmushoz, valamint a pop art-hoz. Bár mindhárman inspirálódnak a száz évvel ezelőtti trendekből és mozgalmakból, mégis friss és kortárs nyelven szólalnak meg, a világ aktuális jelenségeit analizálják, azok női szempontú olvasatát adják. A színelmélet gondolatisága mindhárom művész munkásságára hatott, izgalmasan játszanak az árnyalatok kiváltotta érzésekkel, miközben a foltjaikat egyaránt használják térképzésre és ornamensként is.
A kiállítás egyben a galéria 25. jubileumi tárlata is, ezért egy olyan történelmi kontextusba ágyazódik, amelynek referenciái egyaránt fellelhetők mind a huszadik, mind a huszonegyedik században. Mivel Deák Erika mindig is intenzíven támogatta a női alkotókat, már jóval azelőtt, mielőtt a galériák programjában trendként jelent volna meg ez az irány, ezért nem véletlen, hogy e mostani kiállítás neves kurátora – Jane Neal – és művészei szintén nők. A tárlaton három női művész alkotásai szerepelnek, a munkák pedig három művészi eszközt, nyelvet járnak körül: a formát, a kontúrt és a színt. Mindegyik alkotó munkássága szorosan kapcsolódik ezekhez a fogalmakhoz, ugyanakkor egészen másképpen közelítenek ezekhez.
Helen Beard kiindulópontja az akt – férfi és női egyaránt – művészettörténeti kánonja, műveiben azonban a vágyat és az általa inspirált cselekedeteket elemzi. Megkérdőjelezi és újradefiniálja a hagyományos, a nőket tárgyiasító férfitekintetet, teret ad a vágynak, a szexuális szabadságnak és az önkifejezésnek.
Annie Morris leginkább a finoman tapintható, a gravitációt meghazudtoló, élénk színű gipsz- vagy bronzgömbökből álló hatalmas szobrairól ismert, alkotói praxisa során a forma és a vonal lehetséges párbeszéde foglalkoztatja. Új műveiben ismét a vonallal való játék válik hangsúlyossá, a kompozíciók faliszőnyegek, falfestmények és fémszobrok formájában öltenek testet. Beardhoz hasonlóan Morrist is foglalkoztatja a női forma, ami olykor közvetlenül, máskor rejtett utalásként jelenik meg. Morris és Beard munkássága mediális párhuzamokat is felvonultat: mindketten készítenek gobelineket is. És bár a női varrás és szövés hagyománya évezredekre nyúlik vissza, azonban e művészek kortárs nyelven szólalnak meg ebben a médiumban is.
Kristina Schuldt szemérmetlenül inspirálódik a modernizmusból – különösen az 1920-as évek mozgalmaiból –, azonban ezt a képi nyelvet csupán kortárs képeinek újragondolására használja. Pontosan felépített kompozíciói feszültséggel teljesek, erős átlók, a centripetális és centrifugális erők lökése-húzása dominálja a festmények képi világát. A művész festményein a nők életében jellemző konfliktusokat, nehézségeket ábrázolja, izgalmasan mozogva a figuralitás és az absztrakció között.
Illusztráció: Annie Morris: Stack 8, Viridian Green, 2023, foam core, pigment, concrete base, steel, plaster, sand, 251 cm, a művész jóvoltából, fotó: Stephen White & Co
